Balog Helga

Helga Németországban járt. Olvasd el beszámolóját, tapasztalatait az au pair programról, a nyelvtanulásról és a családdal való kapcsolatáról. 

1. Mesélj kérlek egy kicsit magadról: hogy hívnak és hány évesen vágtál bele az au pairkedésbe? Miért döntöttél úgy, hogy au pair leszel? 

A nevem Balog Helga. 22 évesen végeztem az egyetemmel, de többszöri próbálkozásra se lett meg a nyelvvizsgám, ezért úgy döntöttem, hogy a legjobb módja a nyelvtanulásnak, az ha külföldre megyek. Olvastam az au pair programról, mely direkt azzal a céllal jött létre, hogy támogassa a fiatalok nyelvtanulását. Nagyon szeretem a gyerekeket, így nem volt kérdés, hogy au pairnek álljak. Úgy gondoltam, hogy ez egy remek lehetőség lesz, hiszen a Babaklub által védve vagyok, segítenek abban, hogy rossz helyre ne kerüljek. Így is lett.

2. Mennyi ideig tartott, amíg családot találtál? 

Kb. 1 hónapig.

3. Hogyan zajlott le a telefonbeszélgetés a családdal? 

Nagyon meg voltam illetődve, hiszen a kommunikáció nem az erősségem. Épp, hogy csak visszajeleztem a Babaklubnak, hogy szimpatikus a család, máris csörgött a telefonom. Rövid beszélgetés volt, megbeszéltük, hogy email-ben kommunikálunk, mert úgy számomra egyszerűbb és érhetőbb lesz. Az első telefonbeszélgetés alkalmával az egyik gyerek is lelkesen magyarázott nekem  Bár akkor nem értettem, hogy miről, de nagyon aranyos volt.

4. Milyen volt a nyelvtudásod, amikor kiutaztál? Mennyi ideig tartott, amíg belerázódtál az új nyelv használatába? 

Az írásbeli kommunikációmmal nem volt gond, csak nem mertem megszólalni, mert féltem, hogy rosszul mondok valamit. A gyerekekkel bátrabban beszélgettem, ha a szülők nem voltak ott. Kellett minimum egy hónap, mire már a felnőttekkel is bátrabban kommunikáltam. Az anyuka nem is értette, hogy miért is mentem én ki, hiszen szerinte nagyon jól beszélem a nyelvüket. Bár nekem voltam kétségeim a nyelvtudásomat illetően.

5. Milyen volt az első találkozás a családdal? Hogy ment az összeszokás? 

Az első találkozás nagyon pozitív volt, nagyon kedvesen fogadtak, rögtön pozitív benyomást keltettek. Az összeszokás gyorsan ment, mivel az egész család nagyon közvetlen volt és úgy kezeltek, mint egy családtagot. Szokatlan volt számomra ez a sok kedvesség, de gyorsan rájöttem, hogy ennél a családnál ez a viselkedés természetes.

6. Hány éves gyerekekre vigyáztál? Írj róluk néhány sort!

Egy 2 és fél éves és egy 5 éves fiúra kellett vigyáznom. A kisebbik nagyon közvetlen volt, azonnal barátkozott, nem lehetett nem szeretni. Néha hisztizett, mint minden gyermek, de mindig megtaláltuk a közös hangnemet.

A nagyobbik gyerekkel voltak komoly problémáim. Sok időbe tellett, mire kezelni tudtam valamilyen szinten. Az én meglátásom szerint túlzottan hiperaktív volt, de mint később kiderült Asperger-szindrómás, ami az autizmus egy enyhébb formája. Állandóan és nagyon gyorsan beszélt, erőszakos volt, hogyha nem tetszett neki valami, viszont ha minden a kedve szerint ment, akkor békességben meg tudtunk vele lenni. Az első hónapban repült felém, néhány dolog (fakanál, olló, cipő, játékok), de később megtanultam bánni a gyerekkel. Láttam, hogy a szülők, hogy kezelik, mert még a szülők számára is komoly kihívást jelentett a gyerek nevelése. De véleményem szerint nagyon jól kezelték, és a segítségükkel nekem is sikerült hatni rá. Előfordult, hogy azt csinálta amit mondtam neki. De egy igazi vad gyerek volt, aki nem tudott két percig egy helyben maradni, és egy dologra koncentrálni.

7. Hogyan telt egy munkanapod? 

Reggel megterítettem a reggelihez, majd elpakoltam reggeli után. Általában az anyuka vitte oviba a gyerekeket, de előfordult, hogy én bicikliztem el velük. A szülők elmentek dolgozni, én pedig csináltam a dolgomat. A szülők, sose mondták meg, hogy aznap mit csináljak, mindent rám bíztak és mint kiderült nagyon meg voltak velem elégedve. A főzésen kívül mindent én csináltam a háztartásban. Be és kipakoltam a mosogatógépet, ruhát mostam, teregettem, hajtogattam és a szekrénybe raktam a ruhákat. Rendet raktam a házba, porszívóztam, felmostam, hetente egyszer port töröltem. Ezt mind délelőttönként csináltam, amíg a gyerekek óvodában voltak. Az anyuka mindig hazajött főzni, délben megterítettem az ebédhez, majd elpakoltam. Utána a kisebbik gyereket vagy az anyuka, vagy én lefektettem delelni. Délutánonként az ő álmát kellett vigyáznom, majd ha felébred vigyázni rá. A nagyobbik gyerek vagy valamilyen foglalkozáson volt, vagy a barátaival játszott. Ez kb. az első félévben ment így, a második félévben már nem aludt a kicsi ebéd után, így közösen csináltunk programot, volt, hogy mindkét gyerekkel (játszótér, biciklizés vagy otthon valami játék). Kb. délután 5-6 óráig kellett vigyáznom a gyerekekre, utána már a szülőkkel voltak.

8. Hogyan telt a szabadnapod? 

Vasárnaponként igyekeztem nem a házban lenni, hanem felfedeztem a gyönyörű szigetet, ahol voltam. Rengeteget bicikliztem, görkorcsolyáztam és találkoztam más au pair lányokkal. Nyáron pedig esténként a parton buliztnk. Kintlétem után fél évvel felfedeztem, hogy kézilabdázási lehetőség is van, így hetente egyszer edzésre jártam a helyi kézilabdacsapattal. Nagyon élveztem.

9.  Hogyan osztottad be a zsebpénzed? 

A zsebpénz beosztásával nem volt gondom, fél évig hozzá se nyúltam, mert otthonról vittem magammal valamennyit és az elég volt. Nem sok mindenre költöttem, hiszen a családtól mindent megkaptam. 

10. Hogyan lettek kint barátaid? 

A nyelvtanfolyam lehetőséget adott arra, hogy megismerjek két kedves au pair lányt. Szabadidőmet általában velük töltöttem sétával, biciklizéssel vagy egy kávézóban ülve. Nagyon tetszett, hogy a nyelvtudásuk az enyémmel egy szinten van, azonos a szókészletünk így könnyen megértettük egymást.

11. Mit szeretsz az au pairkedésben?

 A gyerekeket és a nyelvtanulási lehetőséget. 

12. Mit nem szeretsz az au pairkedésben?

Port törölni, valamint azt, hogy a németek a háziállatokat a házban tartják. Egy kutya és két macska sokszor az őrületbe kergetett. Meg ugye többet is kellett utánuk takarítani.

13. Írj egy konkrét példát arra, amikor probléma adódott a családdal vagy a háztartással, és írd le, hogy hogyan oldottad meg!

Sokat gondolkoztam, hogy mit írhatnék ide, de semmi nem jutott eszembe. Nagyon jó családhoz kerültem, sose voltak gondjaink. A nagyobbik gyerekkel nem jöttünk ki mindig, de valahogy mindig sikerült düllőre jutnunk. Volt olyan, hogy valamelyik szülő pont hazaért, mikor már nagyon nem bírtam a gyerekkel és ő segített. De problémám igazából sose volt.

14. Volt honvágyad? Mit hiányoltál a leginkább az otthonodból? 

Honvágyam nem volt, szerettem kint lenni, nagyon jó családhoz kerültem, nagyon szerettem náluk élni. Leginkább a magyar ételeket hiányoltam. Az anyuka ugyanis félkész, mirelit ételeket csinált, ami fél óra alatt kész volt.

15. Mik voltak a legnagyobb különbségek az itthoni élettel szemben? 

Az ételek, az hogy mindenki, mindenkit tegezett és mindenki nagyon közvetlen volt, valamint az, hogy ott minden háziállat a házban lakott. Pedig vidéken voltam, mindenki családi házban lakik ott. Jah és persze minden nagyon drága volt, hiszen turizmusközpontú volt a sziget.

16. Milyen tapasztalataid voltak a nyelviskolával kapcsolatban (ha jártál)? 

A nyelviskola volt az egyetlen negatívum kint létem során. Nyelvtanfolyam volt külföldieknek, de csak egy csoport volt és a szint a kezdő környékén volt. Nem volt fix tanmenet, se tankönyv, se tábla. A tanár kitalált óra elején egy témát, és arról beszéltünk, meg időnként valami alapfokú nyelvtant is beiktatott. 

Szerencsére a második félévemtől felfedeztem egy magántanárt, akit a család szintén fizetett nekem. Nagyon jó tanár volt, nagyon sokat tanultam tőle. Ő készített fel a középfokú nyelvvizsgára, amit még kint tartózkodásom ideje alatt meg is csináltam Németországban. Haza már nyelvvizsgával jöttem. Nagyon boldog voltam, hiszen megszereztem azt, amiért kimentem. Hazatértem után pedig a felsőfokú nyelvvizsgát is megcsináltam, ami egyrészt a kinti magántanáromnak volt szintén köszönhető.

17. Mit tanácsolsz a leendő au paireknek?

A leendő au paireknek azt tanácsolom, hogy ne habozzanak, ne féljenek, vágjanak bele nyugodtan. Ha szeretik a gyerekeket és a házimunkát is megcsinálják, akkor ez egy remek lehetőség a nyelvtanulásra. Nem érdemes kihagyni. Az elején biztos lesznek nehézségek, de az biztos, hogy egy életre szóló élményt szerezhetnek. Nekem sokszor eszembe jut a család és a sziget, valamint az ott szerzett barátok. Nehéz volt visszarázódni az itthoni életben, hiányolom a családot és az ottani életet. 

¬+1. Miben segített Neked a Babaklub.com? Ha ajánlanád, miért ajánlanád másoknak? 

A Babaklub nélkül nem jutottam volna ki Németországba. Segítségükkel kerültem egy nagyon kedves családhoz, egy nagyon szép szigetre. Minden támogatást megkaptam tőlük, bizalommal fordultam hozzájuk. Mindenkinek csak ajánlani tudom, segítségükkel mindenki megtalálja a számára megfelelő családot. A babysitter tanfolyamtól kezdve, a családkeresésen keresztül, a ki és hazautazásig segítettek. Hálával tartozom nekik, azért az egy évért, amit kint tölthettem.


Vissza az előző oldalra