Gyerekek és az úszás - miért fontos szakemberre bízni a tanítást?

Ma már - nagyon helyesen - fontosnak tartják az általános iskolákban, hogy a gyerekek megtanuljanak úszni. A szülők ennek minden bizonnyal örülnek, ám a kicsik közül nem mindenki lelkes. Akárhogy is tiltakoznak a gyerekek, jobb, ha tapasztalt szakemberre bízzuk az úszásoktatást és nem mi próbálkozunk vele, hiába tűnik úgy külső szemlélőként, hogy nem nagy kunszt úszni tanítani a gyerekeket - a látszat ugyanis csal, és ez tényleg életbevágó lehet!

A lelkesebb szülők már babaúszásra is hordják a piciket, ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy később gond nélkül megtanulnak majd úszni! Az igaz, hogy a babaúszás nagy örömet okoz a legtöbb babának, hiszen ez emlékezteti őket arra a közegre, amelyikben a magzati korukat töltötték, ezeknek a foglalkozásoknak azonban egyáltalán nem az úszásoktatás a célja. A kicsik nagyon önfeledten és otthonosan mozognak a vízben, nyitott szemmel és félelem nélkül lubickolnak, ezek a mozdulatok azonban ösztönösek, nem pedig tanultak. Ráadásul a korukból adódóan az úszásoktatáshoz szükséges kommunikációra sem képesek, így a babaúszás inkább a komfortérzetük miatt ajánlott.

Mikor járjanak "igazi" úszásra? 

A tapasztalatok szerint 3-4 éves koruk körül a gyerekek már megértik, hogy mit szeretnének tőlük a szakképzett úszásoktatók, és általában nagyon lelkesek is, amikor az úszásnemek elsajátítására kerül sor. Ehhez persze lényeges, hogy ne féljenek a víztől – ha jól érzik magukat a medencében, nagyon könnyen és gyorsan megtanulhatnak úszni. A legjobb, ha az első foglalkozáson egy olyan felnőtt is részt vesz, akiben megbíznak a gyerekek, ilyenkor egy közös játék során az úszásoktatóval is megismerkedhetnek. Ez arra is jó, hogy a szakember felmérje, hogy az ovis készen áll-e az úszás megtanulására, hiszen a gyerekek ezen a téren is eltérő ütemben érnek. Ha úgy tűnik, hogy elérkezett az idő a tanulásra, akkor nekilátnak a módszeres oktatásnak.

Víz? Jajj, csak azt ne! 

Hiába természetes közeg a víz az emberek számára, előfordul, hogy negatív élmények hatására félelem alakul ki a vízhez kapcsolódóan, mind a gyerekekben, mind a felnőttekben. Ilyenkor semmiképpen sem helyes erőltetni az úszást, sokkal helyesebb, ha szép fokozatosan szoktatjuk a kicsiket a vízhez. Sok játékkal előbb-utóbb mindenkivel meg lehet szerettetni a vizet, de lényeges, hogy erre elég időt hagyjunk a kicsinek. Számukra különösen nagy segítséget jelenthet az olyan segédeszközök használata, mint amilyen például a karúszó: ez ad egyfajta biztonságérzetet, mégis lehetővé teszi a szabad mozgást.

Ha a gyerekek már otthonosan érzik magukat a medencében és megszerezték a vízbiztonságot, velük is el lehet kezdeni az úszás gyakorlását. Az, hogy ez mennyi idő alatt alakul ki, gyerekfüggő, és természetesen az sem mindegy, hogy milyen mértékű, vízhez kötődő stressz érte őket. A türelem tehát ebben az esetben is aranyét ér!

Bízd szakemberre!

Az úszásoktatás is külön szakma, nem véletlen, hogy csak vizsgát követően válhat valaki oktatóvá. Éppen ezért nagy hiba azt gondolni, hogy aki tud úszni, az meg is tudja azt tanítani másoknak! Egyáltalán nem szerencsés összemosni a hozzátartozói és tani szerepeket, már csak azért sem, mert a gyerekek másként viszonyulnak a szüleikhez vagy jól ismert babysitterükhöz, mint egy oktatóhoz. Ráadásul az úszás komoly dolog, ezért mindenképpen érdemes a tanítását olyan szakemberre bízni, akinek nagy tapasztalata van ezen a téren, és tudja, hogy milyen ütemben, milyen módszerekkel fejlesztheti leghatékonyabban a gyerekek tudását.

A szülőkkel való gyakorlás egészen más kérdés, az mindenképpen hasznos, de az alapok lefektetését legjobb rutinos úszásoktatóra bízni. A „házi tanfolyam” azért is veszélyes, mert lehet, hogy a kicsik hibás mozgást sajátíthatnak el, a hozzáértők ezzel szemben tisztában vannak az életkori sajátosságokkal, és tudják, hogy kinél milyen módszereket érdemes alkalmazni.