Élet a francia borvidéken - Zita története

Ha valaki egy évvel az interjú előtt azt mondja Zitának, hogy jövőre ilyenkor már egy mesébe illő helyen fog élni, és minden gondja megszűnik, ő maga sem hitte volna el… 

Zita egyetem után egy multinál helyezkedett el 2022-ben. Vidéki lány létére nagyon várta már az önálló életet a fővárosban, de semmi nem úgy sült el, ahogy elképzelte. Az első munkahelye nem fizetett kimagaslóan, a kollégák ellenszenvesek voltak vele, folyamatosan beteg volt, ráadásul az albérlet kifizetése után nem igazán maradt pénze szórakozásra. 

Minden nap kínszenvedés volt számára, amikor be kellett mennie az irodába, biztos volt benne, hogy az élet ennél több, mint utálni a mindennapokat. 2023 nyarán találkoztam Zitával egy esküvőn (esküvőszervezőként is dolgozom régóta), ott panaszolta el nekem, hogy kiltástalan a helyzete itthon. Elkeseredése nem volt számomra újdonság, a tanfolyamokon rengeteg ilyen sztorit hallok, hogy végső elkeseredésükben szeretnének szakmát váltani a résztvevők.

Véletlenek nincsenek… épp az esküvő előtt 2 nappal kaptam egy megkeresést Franciaországból, hogy sürgősen au-pair-re van szükségük. Legyen kedves, talpraesett, és elég, ha alap szinten beszéli a francia nyelvet. A négy gyerekes család a Bordeux mellett él, egy hatalmas borászatot vezetnek, ami finom borokkal, rengeteg gyerek ricsajjal és sok állattal van tele. Elmeséltem Zitának, hogy hozzánk folyamatosan érkeznek ehhez hasonló megkeresések, és nagyon jó tapasztalatai vannak a nálunk végzett au-pair hallgatóknak.

Mondtam, hogy gondolja át a dolgot, ha szeretne külföldön szerencsét próbálni, és szereti a gyerekeket, szívesen segítené egy család életét, keressen meg. 1 nap telt el és csörgött a telefonom. Annyira beleélte magát ebbe a francia borvidékes életbe, hogy ő csakis ide akar menni ehhez a családhoz. Még aznap elintéztem neki mindent, hogy el tudja kezdeni az online tanfolyamot és összekötöttem a családdal is. Zita alapszinten beszélte a francia nyelvet, 2 évig tanulta gimnáziumban. Ő maga is meglepődött, hogy milyen sok mindenre emlékszik, de ha szükség volt rá, angolul mindent meg tudtak beszélni. Zita már kamerán keresztül látta a gyerekeket is és az állatok egy részét. Bár nem kifejezetten tervezett ilyen “munkahelyet” mégis egyből érezte, hogy szeretne a mindennapokban ezekkel a gyerkőcökkel foglalkozni, és részese lenni a család életének. 

Zita minden szabadidejét a laptop előtt töltötte, hogy a lehető leghamarabb elvégezze az online képzést. De innen meséljen ő maga.

Mennyire volt nehéz az au-pair tananyag, milyen volt a vizsga?

A tananyag igazán átfogó volt. Kiemelt figyelmet fordítottak a gyerekekkel kapcsolatos alapismeretekre, a különböző életkorok igényeire, valamint az elsősegélynyújtásra és a stresszkezelésre is. Számomra különösen hasznos volt a kulturális különbségekről szóló rész, mert egy másik országban dolgozni mindig hoz új kihívásokat. Emellett sok gyakorlati tanácsot kaptunk a háztartás vezetésével kapcsolatban is, ami a mindennapi munkám során nagyon jól jön.

A vizsga tesztekből állt, minden témakörből/modulból külön-külön. Amik főleg a tananyag elméleti részét kérték számon – például hogyan kezeljünk konfliktusokat a gyerekek között, vagy milyen egészségügyi alapelveket kell ismerni. 

Összességében nem volt túl nehéz, mert amit tanultunk, az mind nagyon logikus és a gyakorlatban is jól használható. Nagyon sokat segített, hogy az oktatók barátságosak és támogatóak voltak!

Milyen volt az első személyes találkozás a családdal?

Az első személyes találkozás a családdal nagyon izgalmas volt! Egy kicsit izgultam, mert hiába beszélgettünk már videóhívásokon korábban, élőben mégis más. Amikor megérkeztem Bordeaux-ba, az apuka jött értem az állomásra, és már ez a gesztus is nagyon megnyugtató volt. A borászatuk gyönyörű helyen van, és a házuk tele volt élettel – négy gyerekkel nem is lehetne másképp! :)

Amikor beléptem, a gyerekek rögtön körém sereglettek, és mindenki egyszerre kezdett el beszélni, hogy megmutassa a szobáját vagy a kedvenc játékát. A legidősebb kislány, Camille, kicsit félénk volt, de a többiek, különösen a legkisebb fiú, Jules, nagyon közvetlenek voltak. Az anyuka, Sophie, pedig annyira kedvesen fogadott, hogy azonnal otthon éreztem magam. Kicsit tartottam attól, hogy a francia nyelvtudásom nem lesz elég jó, de szerencsére türelmesek és támogatóak voltak.

Az első vacsorára egy nagy tál quiche-t készítettek, és a borászatuk saját borát kóstoltuk hozzá. Nagyon családias, nyugodt hangulat volt, és éreztem, hogy tényleg egy közösség tagja leszek, nem csak egy dolgozó. Ez az első este megerősítette bennem, hogy jó helyen vagyok!

Mi a feladatod a családnál, hogyan telnek a mindennapok? 

A mindennapjaim a családnál elég változatosak, és attól függően alakulnak, hogy éppen iskolaidő van vagy hétvége. De ami állandó, az a gyerekek körüli teendők és a családi borászat néha-néha besegítős feladatai.

Reggelente általában én kelek először, hogy elkészítsem a reggelit, ami egyszerűbb dolgokat jelent: croissant, bagett, lekvár, és persze az elmaradhatatlan forró csoki a gyerekeknek. Miután felkeltek, segítek nekik felöltözni, elkészíteni a táskáikat, és együtt indulunk az iskolába. Szerencsére a suli nincs messze, így általában sétálunk.

Amikor a gyerekek iskolában vannak, van egy kis szabadidőm. Ilyenkor néha segítek az anyukának a ház körül, vagy egy-egy kisebb házimunkát végzek, például bevásárolok, elmosogatok vagy rendbe teszem a gyerekek szobáját. Időnként Sophie megkér, hogy segítsek a borászatban is: néha a látogatók fogadásában, máskor a címkézést, palackozást végzem, de csak ha nem túl sok munka van. Élvezem, mert így bepillantást nyerek a borászat világába, és közben sokat tanulok a borokról is!

Délután szoktam elhozni a gyerekeket az iskolából. Utána jön az uzsonna, és általában segítek a házi feladatokkal. A kisebbekkel persze inkább játszunk vagy valamilyen kreatív tevékenységgel foglaljuk el magunkat – például rajzolunk, barkácsolunk, vagy kimegyünk a kertbe játszani. Jules, a legkisebb, imád hintázni, szóval ez gyakori program. :)

Este az anyuka vagy az apuka főz, de néha én is készítek valamit, ha van egy jó receptem otthonról, és szívesen megosztom velük. A vacsora mindig közös esemény, ahol sokat beszélgetünk, és szinte minden este az apuka mesél a borászat aktuális dolgairól, ami mindig nagyon érdekes.

A hétvégék egy kicsit szabadabbak, ilyenkor több közös program van a gyerekekkel, vagy elmegyünk valahova kirándulni, esetleg vendégeket fogadnak a borászatban. Összességében sosem unatkozom, de szeretem, hogy a feladataim változatosak, és mindig akad idő arra is, hogy kicsit magammal foglalkozzak vagy felfedezzem Bordeaux-t.

Hogy áll most, egy év után a nyelvtudásod? Sikerült fejleszteni?

Ó, igen, szerencsére sokat fejlődött a francia nyelvtudásom az elmúlt egy év alatt! Amikor idejöttem, már beszéltem valamennyire franciául, de leginkább az iskolai alapokra és néhány hétköznapi kifejezésre támaszkodtam. Az első hetekben azért voltak nehézségeim, főleg, amikor a gyerekek gyorsan beszéltek, vagy épp a borászat dolgairól volt szó, de a család hihetetlenül türelmes volt velem.

A gyerekekkel rengeteget tanultam, mert ők nagyon természetesen beszélnek, nem komplikálják túl a mondatokat, viszont állandóan kérdeznek és mesélnek. Ez segített, hogy megszokjam a mindennapi szókincset, és könnyebben belejöjjek a folyékony beszédbe. Camille, a legidősebb, néha kijavít, ha valamit rosszul mondok, de ezt mindig kedvesen teszi, és így gyorsan tanulok tőle is.

A felnőttekkel folytatott beszélgetések segítettek a formálisabb nyelvhasználatban. Az apuka sokszor mesél a borokról, és ahogy egyre több szakmai kifejezést megismerek, jobban értem a borászat körüli munkát is. Az anyuka, Sophie, pedig néha apró nyelvtani tippeket ad, ami nagyon hasznos, mert így az írásbeli franciám is sokat javult.

Most már sokkal magabiztosabb vagyok a nyelvhasználatban, és van, hogy én kezdeményezek beszélgetéseket, akár a helyi boltokban vagy kávézókban is. Természetesen még van mit tanulni, de egy év alatt hatalmas lépést tettem előre, és nagyon büszke vagyok arra, hogy most már szinte minden helyzetben elboldogulok franciául. Ráadásul a család is visszajelezte, hogy észrevették a fejlődésemet, ami igazán motiváló!

Hogyan áll össze a fizetésed? Miért kell fizetned és miért nem? Tudsz félretenni?

Ez egy nagyon fontos kérdés, és örülök, hogy felhoztad! Az au-pair munkám fizetése egy kicsit másképp működik, mint egy „hagyományos” állásé, mivel itt a fizetés mellett ellátást is kapok, ami nagy könnyebbség.

Az au-pair program lényege, hogy a család biztosít számomra ingyen szállást és étkezést. Van egy saját szobám a házban, és a családdal eszem a főétkezéseket, tehát ezekért nem kell külön fizetnem. Ez rengeteg költségtől mentesít, hiszen így a lakhatás és az étkezés a legnagyobb része a mindennapi kiadásaimnak, amit a család fedez.

A fizetésem inkább egy „zsebpénz” jellegű összeg, ami heti rendszerességgel érkezik. Ez az összeg ugyan nem olyan magas, mint egy teljes állás fizetése lenne, de mivel a lakhatásom és az étkezésem biztosított, viszonylag kevés kiadásom van. A zsebpénzemen felül a család néha még külön juttatásokat is ad, például ha vigyáznom kell a gyerekekre egy hosszabb hétvégén, vagy ha extra feladatokat látok el.

Mire kell költenem? Főként a személyes szükségleteimre, például:

• • Telefon- és internetelőfizetésre,
  • Közlekedésre, ha városba megyek, vagy felfedezem Bordeaux-t és környékét,
  • Szabadidős tevékenységekre, mint például kávézók, mozi vagy kisebb kirándulások,
  • Ruházatra, személyes higiéniai cikkekre.

A legnagyobb előnye ennek a rendszernek, hogy valóban tudok félretenni a zsebpénzemből. Bár nem minden héten teszek félre ugyanannyit, igyekszem mindig megtakarítani valamennyit, hogy legyen pénzem utazásra vagy a jövőbeli terveimre. Az au-pair munka ugyan nem gazdagít meg anyagilag, de ha okosan osztom be a pénzem, mindennap kényelmesen megélek, és közben gyűjtögetek is egy kicsit.

Tehát összességében elmondhatom, hogy az au-pair fizetéssel nemcsak a jelenlegi kiadásaimat tudom fedezni, hanem félre is tudok tenni annyit, hogy a jövőbeni terveimre is gondolhassak, például egy újabb utazásra vagy egy továbbképzésre.

Hiányzik Magyarország és a régi irodista állásod?

Őszintén szólva, Magyarország néha tényleg hiányzik, különösen a családom és a barátaim. Az otthoni ételek, a jól ismert helyek, a közös programok – ezek mind olyan dolgok, amiket időnként hiányolok. Az, hogy itt vagyok Franciaországban, egy fantasztikus élmény, de a honvágy néha azért előjön. Szerencsére ma már könnyű tartani a kapcsolatot, és rendszeresen beszélek a szeretteimmel videóhívásokon keresztül, ami sokat segít.

Ami pedig a régi irodai állásomat illeti... őszintén, nem igazán hiányzik! Az a munka biztosan stabil és jól kiszámítható volt, de egy idő után nagyon monoton és egyhangú lett. Reggel nyolctól délután ötig ülni egy íróasztal mögött nem igazán volt az én világom. Itt viszont, au-pairként, sokkal változatosabbak a napjaim, és rengeteg új dolgot tanulok, nemcsak a gyerekekről és a borászatról, hanem magamról is. Az, hogy egy másik kultúrában élek és dolgozom, rengeteg kihívással jár, de épp ezek miatt érzem azt, hogy fejlődök, és olyan tapasztalatokat szerzek, amiket máshol nem lehetne.

Az irodai munka biztosította a komfortzónámat, de itt Franciaországban sokkal több a kaland és az új élmény. Szóval, bár Magyarország hiányzik, az au-pair munka minden szempontból izgalmasabb és kielégítőbb számomra, mint a régi állásom.

Milyen terveid vannak a jövőben?

A jövőm kapcsán izgalmas terveim vannak! Jelenleg még élvezem a Bordeaux-ban töltött időmet, és szeretném maximálisan kihasználni ezt az au-pair élményt, de már vannak elképzeléseim arról, hogy mit szeretnék a következő lépésekben.

1. Nyelvtudás fejlesztése: Először is, mindenképp szeretném tovább fejleszteni a francia nyelvtudásomat. Gondolkodom nyelvtanfolyamon, mert szeretném, ha még magabiztosabban tudnék kommunikálni, különösen szakmai szinten is.

2. Tanulmányok folytatása: A következő lépés lehet a tanulás folytatása. Tervezem, hogy egy francia egyetemre jelentkezem, ahol borászati vagy vendéglátóipari képzésen vennék részt. Ez a terület nagyon érdekel, és a borászat körüli tapasztalataim is segíthetnek abban, hogy jobban megértsem a szakmát.

3. Utazás és kultúrák felfedezése: A Franciaországban töltött időm alatt szeretnék több helyet is felfedezni, nemcsak Bordeaux-t, hanem más francia városokat is, például Párizst, Lyon-t vagy akár a tengerpartot. Emellett remélem, hogy más európai országokba is eljuthatok, hogy szélesebb látókörrel gazdagodhassak.

4. Munka lehetőségek: A jövőbeli munkahelyem kapcsán szeretnék olyan pozíciót találni, ahol a nyelvtudásomat és a borászatban szerzett tapasztalataimat hasznosítani tudom. Talán egy borászat marketing- vagy turizmus részlegén dolgoznék, vagy egy vendéglátóhelyen, ahol francia borokat népszerűsíthetek.

5. Hazatérés: Egy másik lehetőség, hogy a jövőben hazatérjek Magyarországra, ahol a megszerzett tapasztalataimat és tudásomat kamatoztathatnám. Szívesen részt vennék a hazai borászat fejlődésében vagy akár a turizmusban is, hiszen Magyarországon is egyre népszerűbbek a borászatok.

Összességében sok izgalmas lehetőség vár rám, és szeretném, ha a jövőm tele lenne tanulással, új élményekkel és kihívásokkal. Bízom benne, hogy minden tervem megvalósulhat, és közben felfedezhetem, hogy mit tartogat számomra az élet!