Amikor a dolce vita valóra válik – Réka története Olaszországban

Réka régi álmát váltotta valóra, amikor úgy döntött, hogy Olaszországba megy au pairnek. Nem csak egy munkát talált, hanem egy új otthont, egy új családot, és egy olyan életérzést, amiről azelőtt csak olvasott. Íme az ő története... 

– Réka, mesélj magadról egy kicsit! Honnan jött az ötlet, hogy Olaszországba menj?

23 éves vagyok, Debrecenben nőttem fel, és már az egyetemen tudtam, hogy nem akarok beleragadni a hagyományos karrierútba. Tanár szakon végeztem, de mindig vágytam arra, hogy külföldön élhessek egy ideig, világot lássak, és közben valami hasznosat csináljak. Az olasz nyelv és kultúra mindig is lenyűgözött. A filmek, a zene, az ételek... minden. Aztán egy nap az egyik barátnőm mesélt a Home Helpers au pair programjáról, és egyből tudtam, hogy ez az!

– Miért épp Olaszország? Sok választási lehetőség volt.

Hát, ki ne szeretne Olaszországban élni? (nevet) De komolyan, számomra Olaszország mindig is a művészet, a történelem és a családi értékek hazája volt. Olvastam, hogy az olasz családok mennyire fontosnak tartják a gyerekeiket, mennyire összetartóak, és ez nagyon vonzó volt számomra. Plusz persze az olasz nyelv... olyan gyönyörű! Úgy éreztem, hogy ha megtanulom, abból életem végéig profitálhatok.

– Hogyan zajlott a jelentkezés és a felkészülés?

Először elvégeztem a Home Helpers au pair tanfolyamát. Ez nagyon sokat segített, nemcsak szakmailag, hanem lelkileg is felkészített arra, hogy mit várjak, hogyan kezeljek különböző helyzeteket. A gyermek elsősegély rész különösen hasznos volt, mert az ember sosem tudhatja, mikor van rá szükség. Ezután kitöltöttem a jelentkezési lapot, beküldtem a fotókat és a referencialevelet, és vártam.

Őszintén bevallom, hogy kezdetben ideges voltam. Fiúk és párok esetében ugye hosszabb ideig tart a családkeresés, de mivel egyedülálló lány vagyok, kb. 2 hét múlva már volt egy olasz család, aki érdeklődött. Zoom-on beszélgettünk először. Mondanom sem kell, mennyire izgultam! De a Rossi család olyan kedves volt, hogy pár perc beszélgetés után felengedtem. Van két gyerekük, a 6 éves Sofia és a 9 éves Marco.

– És milyen volt az első találkozás velük?

Felejthetetlen! Augusztusban érkeztem Rómába, a repülőtéren már vártak. Sofia egy nagy rajzot készített nekem "Benvenuta Réka!" felirattal, Marco pedig egy kis magyar zászlót lóbált. Ezen elnevettem magam. 😊 Azt hiszem, ott, abban a pillanatban eldőlt, hogy jó helyre kerültem. A család egy csodálatos lakásban él Trastevere-ben, ami Róma egyik legszebb negyede. Szűk utcácskák, színes házak, mindenfelé virágok, pontosan olyan, mint egy képeslapon.

– Hogy néz ki a napi rutinod?

Általában reggel 7-kor kelek, mert Sofiát 8-kor kell iskolába vinnem, Marcót pedig fél 9-kor. Amíg ők tanulnak, szabad vagyok. Ilyenkor járok olasz nyelvtanfolyamra, amit egyébként a család támogat. Ez igy nagyon jó, mert nem csak dolgozom, hanem tanulok is.

Délután 3-4 körül szedem össze a gyerekeket, hazafelé menet gyakran megállunk a parkban játszani vagy fagyizni. (Ez nem opcionális, hanem kötelező! – nevet) Aztán otthon játszunk, tanulunk, segítek nekik a leckében. Az olasz oktatási rendszer elég intenzív, úgyhogy van mit csinálni. Este 6 körül általában megjön az anyukájuk vagy az apukájuk, és akkor az én munkaidőm véget ér.

Heti 30 órát dolgozom, ami tökéletes. Nem túl sok, de elég ahhoz, hogy tényleg része legyek a családnak. Heti két estén kell még vigyáznom a gyerekekre, hogy a szülők kettesben elmehessenek vacsorázni vagy moziba.

– Milyen egyéb feladataid vannak a gyerekvigyázáson kívül?

Segítek a gyerekek szobáinak rendben tartásában, berakom a ruhájukat a mosógépbe, és néha főzök nekik egyszerűbb ételeket. Főleg magyar specialitásokat, amiket imádnak! A palacsinta és a lángos nagy sláger. (nevet) De fontos, hogy a házvezetői feladatok csak a gyerekekhez kapcsolódnak, nem vagyok takarítónő vagy szakácsnő. Ez világosan le van írva a szerződésben, és a család tiszteletben tartja.

– Mennyi a fizetésed?

Havi 360 euró zsebpénzt kapok, ami talán elsőre kevésnek tűnhet, de teljes ellátást kapok, saját szobám van, használhatom a családi autót, fizetik az olasz tanfolyamomat, és minden hétvégén teljesen szabad vagyok. Ráadásul Rómában élni, amihez egyébként több ezer euró kellene havonta... hát, azt hiszem, megéri!

– Hogyan illeszkedtél be az olasz kultúrába?

Eleinte kicsit nehéz volt. Az olaszok hangosak, érzelgősek, kicsit kaotikusak, de ez pontosan az, ami miatt olyan szórakoztatóak! A család nagyon segítőkész volt. Új szavakat tanitottak, kijavítottak, ha rosszul ejtettem ki valamit. Most már elég jól beszélek olaszul, ami fantasztikus érzés.

Azt viszont meg kellett szokni, hogy itt minden lassabban megy. A "domani" (holnap) szó gyakran jelent egy hetet vagy egy hónapot is. De ez nem zavar, sőt, megtanultam én is lassabban élni, élvezni a pillanatot. Nincs rohanás, nincs stressz. Ez az a híres "dolce vita", ugye.

– Van szabadidőd? Mit csinálsz ilyenkor?

Igen, rengeteg! Minden hétvége szabad, és egy teljes napom van hétköznap is. Rómában rengeteg látnivaló van, még mindig nem láttam mindent. A Colosseum, a Vatikán, a Trevi-kút... csodálatos. Sok au pair lányt megismertem különböző országokból, együtt járunk felfedezni az országot. Voltam már Firenzében, Velencében, a Amalfi-parton. Olaszország egyszerűen gyönyörű!

És persze sokat járok kávézókba, olvasok, sétálok. Itt minden apró részlet szép. A kis antikvárium a sarkon, a virágárus néni, aki minden reggel mosolyog rád. Ez egy egész más életérzés.

– Mik voltak az első hónapok legnagyobb kihívásai?

Az első néhány hét elég intenzív volt. A honvágy, a nyelvtudás hiánya, az új környezet. Voltak napok, amikor sírva telefonáltam haza anyunak. De a Rossi család nagyon támogató volt. Rengeteg időt töltöttek velem, megmutatták a várost, bemutatkoztam a szomszédoknak és a barátaiknak.

A gyerekekkel is kellett idő a kapcsolat kiépítése. Sofia eleinte nagyon „anyás” volt, nehezen fogadott el. De sokszor olvastam neki mesét, tanítottam neki magyar szavakat, és most már én vagyok az egyik legjobb barátja. Marco egyből megkedvelt, mert focizok vele. Otthon az öcsémmel sokat játszottunk, úgyhogy ebben van gyakorlatom.

– Milyen az olasz családmodell? Miben különbözik a magyartól?

Az olaszok hihetetlenül családcentrikusak. Minden vasárnap összeül az egész família, nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek, szóval mindenki. Rengeteget esznek, isznak, beszélgetnek. Ez eleinte furcsa volt, mert nálunk Magyarországon inkább a szűkebb családi kör szokott találkozni, de most már imádom. Olyan, mintha lenne egy hatalmas olasz családom!

És a gyerekek... az olasz gyerekek egészen más nevelést kapnak. Sokkal szabadabbak, hangosabbak, de ugyanakkor nagyon tisztelettudóak is. Az olasz szülők mindent megtesznek a gyerekeikért, ez tényleg látszik.

– Tervezed, hogy meghosszabbítod a tartózkodásodat?

Igen! Az eredeti szerződésem egy évre szólt, de most már a második évemben vagyok, és úgy tervezem, hogy még egy évet maradok. Még nem tökéletes az olasz nyelvtudásom, és rengeteg helyre szeretnék még elmenni. Persze, ha eljön az idő, haza fogok menni Magyarországra, de most még nem szeretnék elszakadni ettől a csodálatos élettől.

– Mit tanácsolnál másoknak, akik fontolgatják, hogy au pairnek menjenek?

Vágj bele! Tényleg. Ez az egyik legjobb döntés, amit valaha hoztam. Persze nem könnyű, hisz távol vagy az otthonodtól, új nyelvet kell megtanulnod, új kultúrába beilleszkedned. De megéri. Önállóságot és felelősséget tanulsz és olyan élményeket gyűjtesz, amik egy életre szólnak.

A felkészülés nagyon fontos. Végezd el a tanfolyamot, tanuld meg a nyelvi alapokat, és legyen nyitott a szíved! Fontos az is, hogy jó családot válassz, ne fogadd el az elsőt, amit felajánlanak! Beszélj velük sokat videochaten, tegyél fel kérdéseket, nézd meg, hogy mennyire passzolnak hozzád az elvárásaik és az értékrendjük.

– Van valami, amit különösen hiányolsz Magyarországról?

Persze! A családomat, a barátaimat, néha a magyar ételeket is. Az olasz konyha csodálatos, de néha csak egy jó gulyásra vagy túrós csuszára vágyom! És persze a magyar nyár... az olasz nyár fantasztikus, de más.

Viszont tudod, mi a jó? Hogy most már két helyen is otthon érzem magam. Magyarország mindig is a nagybetűs „Otthon” marad, de Róma... már Róma is a szívem egy darabja.

– Utolsó gondolatok?

Ha valaki most olvassa ezt, és habozik, hogy jelentkezzen-e... ne habozzon! Az au pair program egy hihetetlen lehetőség, különösen olyan gyönyörű országokban, mint Olaszország. Megtanulsz egy új nyelvet, egy új kultúrát ismersz meg, új emberekkel találkozol, és közben olyasmit csinálsz, amit szeretsz, gyerekekre vigyázol.

Nekem ez az év, vagy inkább két év, megváltoztatta az életemet. Sokkal önállóbbá, nyitottabbá, magabiztosabbá tett. És persze most már beszélek olaszul, ami elég menő! (nevet)

Grazie mille, Home Helpers, és grazie a tutti!

Hasznos információk az Olaszországban végzett au pair munkáról:

• • Havi zsebpénz: 80-130 euró (attól függően, hogy heti hány órát dolgozol)
  • Munkaidő: Általában heti 25-40 óra
  • Szerződés hossza: Minimum 6 hónap, de gyakran 1 év vagy hosszabb
  • Nyelvtanfolyam: Sok család támogatja anyagilag 
  • EU-n kívüli állampolgárok: Szükséges vízum és tartózkodási engedély
  • Biztosítás: Kötelező egészségbiztosítás (EU állampolgárok esetében EHIC kártya elfogadott)

Szeretnél te is au pair lenni Olaszországban vagy más európai országban? Nézd meg a Home Helpers programját, és vágj bele életed kalandjába!