Lilla útja - Bécsből a világ középpontjába

– Lilla, mesélj kicsit magadról! Hogyan kerültél kapcsolatba az au pair munkával?

25 éves vagyok, és mindig is szerettem a gyerekeket. Az egyetem elvégzése után egy ideig Magyarországon dolgoztam, de éreztem, hogy hiányzik valami az életemből. Szerettem volna tapasztalatot szerezni külföldön, fejleszteni a nyelvtudásomat és valami olyannal foglalkozni, ami igazán boldoggá tesz. Egy barátnőm mesélte, hogy ő milyen csodálatos élményeket szerzett au pairként, és akkor kezdtem el komolyabban gondolkozni ezen a lehetőségen. Rákerestem az interneten, és így találtam rá a Home Helpers-re.

– Miért pont a Home Helpers-t választottad?

Amikor megnéztem az oldalukat és olvastam mások beszámolóit, azonnal éreztem, hogy ez egy megbízható, tapasztalt csapat. Felhívtam Zsófit, aki nagyon kedves és segítőkész volt már az első pillanattól kezdve. Részletesen elmagyarázta a folyamatot, és azt éreztem, hogy nem vagyok egyedül ebben a nagy döntésben. A tanfolyam lehetősége is nagyon vonzó volt, mert bár volt tapasztalatom gyerekekkel, szerettem volna szakmai tudással is rendelkezni.

– Hogyan zajlott a tanfolyam?

Fantasztikusan! Online végeztem el a Babysitter/Au pair tanfolyamot, ami nagyon praktikus volt, mert a saját tempómban haladhattam. A tananyag átfogó és érthető volt, rengeteg hasznos dolgot tanultam a gyermekfejlődésről, a biztonságról, az elsősegélyről és a krízishelyzetek kezeléséről. A gyakorlati képzés pedig igazán felkészített arra, hogy magabiztosan dolgozzak a gyerekekkel. Amikor megkaptam a tanúsítványt, azt éreztem, hogy valóban felkészültem a munkára.

– Melyik országba mentél és hogyan találtad meg a családot?

Ausztriát választottam, pontosabban Bécset. Mindig lenyűgözött ez a gyönyörű város, és szerettem volna tökéletesíteni a németemet. Zsófi segített megtalálni a megfelelő családot, egy háromgyerekes családhoz kerültem, akiknek 2, 5 és 7 éves gyerekeik vannak. Az első Zoom beszélgetés után azonnal éreztem, hogy jó hely lesz számomra. A szülők is nagyon aranyosak voltak, és látszott rajtuk, hogy fontos nekik, hogy jól érezzem magam náluk.

– Milyen volt az első időszak? Hogyan ment a beilleszkedés?

Az első hét kicsit kaotikus volt, nem tagadom. Új környezet, új nyelv, új feladatok, minden egyszerre. De a család nagyon türelmes volt velem, és sokat segítettek. A gyerekek eleinte félénkek voltak, de hamar megszerettek, főleg, amikor látták, hogy játszom velük és segítek nekik, nem pedig csak vigyázok rájuk. A második hét végére már úgy éreztem, mintha mindig is itt éltem volna. A Home Helpers tanfolyamon tanultak pedig rengeteget segítettek, mert tudtam, hogyan kezeljek különböző szituációkat.

– Milyen feladataid vannak a mindennapokban?

Reggel segítek felkészíteni a gyerekeket az iskolába és az óvodába, aztán elviszem őket. Délután hazahozom őket, játszunk, segítek a házi feladatokban, és igyekszem fejlesztő foglalkozásokat is beépíteni a napba. Festünk, olvasunk, kertészkedünk, ha az idő engedi. Közben rendben tartom a szobájukat, és mosok is néha. Este fürdés, mese, lefekvés. Ez a rutin, amit nagyon szeretnek a gyerekek is. Heti egyszer-kétszer este is vigyázok rájuk, amikor a szülők elmennek valahova.

– Mi a legnagyobb kihívás ebben a munkában?

Talán az, amikor mindhárom gyerek egyszerre követel figyelmet, vagy amikor valamelyikük rosszul van. Az elején nehezen kezeltem, ha valamelyikük sírt vagy dühös volt, de megtanultam türelmesnek lenni és megérteni, hogy mi állhat a viselkedés mögött. A tanfolyamon sokat foglalkoztunk a gyerekek érzelmi világával, és ez nagyon sokat segített. Most már sokkal magabiztosabban kezelem ezeket a helyzeteket.

– És mi a legjobb része az au pair létnek?

Imádom, amikor a gyerekek boldogan rohangálnak körülöttem, vagy amikor a legkisebb odabújik hozzám és azt mondja, hogy szeret. A család tényleg családtagként kezel. Együtt étkezünk, kirándulunk, és nagyon sok támogatást kapok tőlük. Emellett óriási élmény Bécsben élni. Jártam már az operában, múzeumokban, és a városnéző sétáim során egyre jobban megismerem ezt a csodálatos helyet. A német nyelvtudásom is sokat fejlődött, már magabiztosan beszélek.

– Volt-e olyan pillanat, amikor megbántad a döntésedet?

Egyszer, az első hónapban, amikor nagyon hiányzott a család és a barátok. Volt egy nehezebb nap, amikor mindhárom gyerek rosszkedvű volt, én pedig kicsit kimerült. Aznap este sírtam egy kicsit, és majdnem hazatelefonáltam, hogy nem bírom, hazamegyek. De aztán másnap minden megváltozott. A gyerekek mosolyogtak, a család megköszönte a munkámat, és rájöttem, hogy ez csak egy rossz nap volt, ami mindenkivel előfordulhat. Azóta is vannak nehezebb pillanatok, de összességében egyáltalán nem bántam meg.

– Milyen tanácsot adnál azoknak, akik most fontolgatják az au pair munkát?

Mindenképpen kezdjétek el! De készüljetek fel rá rendesen, végezzétek el a tanfolyamot, mert az hihetetlen biztonságot ad. Ne féljetek az ismeretlentől, mert a legnagyobb élmények akkor érnek, amikor kilépünk a komfortzónánkból. Legyetek türelmesek magatokkal és a gyerekekkel is, mert minden kapcsolat kialakulásához idő kell. És ami a legfontosabb: legyetek őszinték a családdal, kommunikáljatok nyíltan, mert ez a bizalom alapja.

– Mennyi ideig tervezel még Bécsben maradni? Van már terved a jövőre nézve?

Az eredeti szerződésem egy évre szólt, de a család már megkérdezte, hogy maradnék-e még hat hónapig, és én beleegyeztem. Annyira jól érzem magam itt, és a gyerekek is nagyon ragaszkodnak hozzám. Hosszú távon szeretnék a gyermekpedagógia területén dolgozni, és ez a tapasztalat felbecsülhetetlen értékű lesz. Talán később hazamegyek és óvodapedagógusként folytatom, de most élvezem minden percét ennek a kalandnak.

– Van-e olyan üzeneted, amit szeretnél átadni a Home Helpers csapatának?

Igen! Köszönöm Zsófinak és a csapatnak, hogy végigkísértek ezen az úton. Nélkületek nem lennék most itt, és nem élném ezt a csodálatos életet. A tanfolyam felkészített, a segítségetek pedig biztonságot adott. Mindenkinek ajánlom őket, aki hasonló úton szeretne elindulni. Mindent köszönök!