Au-pair interjú Sára

Sára egy igazán talpraesett lány, aki 2022. tavaszán szerezte meg az au-pair végzettségét nálunk. Már az első telefonos érdeklődés alkalmával is nagyon határozott elképzelései voltak, tetszett nekem a habitusa fiatal lány létére. Már akkor eldöntöttem, hogy karrierjét figyelemmel fogom kísérni, biztos voltam benne, hogy ő megél a jég hátán is. Felkerestem újra, hogy mesélje el nektek is a történetét.

Sára, szeretném, ha te is megosztanád velünk a történetedet, hogy mások is erőt merítsenek belőle! 

Hogyan jött az ötlet, hogy au-pair leszel?

A gimnázium elvégzése után (2020-ban) nem akartam továbbtanulni, elegem lett az iskolapadból. Minden áron pénzt akartam keresni, hogy vásárolni, szórakozni tudjak. Sajnos a szüleim nem voltak olyan helyzetben, hogy anyagilag támogassanak, 4 kisebb testvérem van. A járványhelyzet miatt nem volt könnyű munkát találni, de sikerült egy gyárban elhelyezkednem. Lett egy barátom is, akiről azt hittem, hogy ő az igazi… De az elképzeléseim hamar megváltoztak. A munka bár jól fizetett, egyáltalán nem éreztem kihívásnak és azt vettem észre, hogy szépen lassan a fiút is én tartom el. Egyre kilátástalanabb lett a helyzetem, sokat sírtam és szomorkodtam, hogy mi lesz velem. Elkezdtem újra gondolni az iskolai tanulmányaimat és ha választanom kell, a nyelvtanulás ment a legkönnyebben. A spanyol nyelv nagyon tetszett, megvoltak az alapok a fejlődéshez. Nyelviskolára nem volt pénzem, ezért applikációkkal, videókkal hoztam fel magamat egy társalgási szintre. Először tárlatvezetőnek akartam jelentkezni, de szembe jött egy hirdetés, hogy au-paireket keresnek Mallorcára azonnali kezdéssel…

Ekkor kerestél meg telefonon, hogy szeretnél jelentkezni az állásra, milyen feltételei vannak, igaz?

Igen, azonnal indulni akartam. Tudtam, hogy a hátam mögött kell hagyni mindent, az újrakezdés lehet az én megmentőm. Innentől kezdve minden pénzemet erre tettem félre. Nagy segítség volt a részletfizetési lehetőség, így tényleg azonnal tudtam kezdeni a tanfolyamot. Sokat jelentett, hogy nem kellett személyesen is bejárni valahova, az online tananyaggal gyorsan tudtam haladni. 

Mennyire volt nehéz elvégezni a tanfolyamot? 

Kicsit tartottam tőle, hogy újra tanulnom kell, de csak a cél lebegett a szemem előtt, minél hamarabb elhagyni az országot. A tananyagban voltak azért újdonságok, hiába a 4 kistesó. Bár sokat vigyáztam rájuk, etettem, pelenkáztam őket, más ezt “szakmai” szemszögből is megközelíteni. Arra emlékszem, hogy nagyon vártam a gyakorlatot, tudtam, hogy a gyerkőcök társasága feltölt majd. Annak is nagyon örültem, hogy tudtam, sok család vár segítőt Mallorcán, így szinte biztosra mentem.

Mesélj a család választásról, milyen szempontok voltak számodra fontosak? Honnan tudtad, hogy jó helyre kerülsz?

Miután megkaptam az oklevelemet 3 család jöhetett szóba. Tetszett, hogy nem kapkodtuk el a döntést, hiszen mindkét félnek mérlegelni kellett. Az első család nagyon aranyos volt, de nem találtunk egymásra. A második család végtelenül kedves és türelmes volt velem, de nem voltunk benne biztosak, hogy nekik egy pörgős, nagyhangú lányra van szükségük. A harmadik, Adriánék családja olyan volt, mintha mindig is közéjük tartoztam volna, már videón is rengeteget nevettünk, hasonló habitusunk volt. A három gyermekük is elsőre szimpatikus volt, ők is kérdezgették, hogy mikor megyek már. 

Amit én mindenképp szerettem volna, ha van egy külön szobám fürdőszobával és lehetőleg erkéllyel. Vegetáriánus vagyok, az is sokat jelentett, hogy Adrián felesége is az. A tengerpart közelsége is nagyon csábító volt, ezt már itthon elképzeltem, hogy szabadnapjaimon ott pihenek majd.

Nagyon fontos, hogy a család kiválasztásakor figyeljünk a megérzéseinkre is. Ez nem egy klasszikus munkahely, ahol 5-kor eldobod a munkaruhád és el van felejtve a nap. Szoros együttélésre kell készülni, mintha hirtelen kapnál egy új családot. Ezek nem klasszikus állásinterjúk voltak, nem akartam mindenáron, mindenkinek megfelelni. Mallorcán nagyon jól bánnak az au-pairekkel, családtagnak tekintik őket. Csak meg kell találni a hasonló energia szintű családot, akiket tudsz őszintén szeretni és viszont.

Mesélj az új otthonodról és a munkáról! Milyen feladataid vannak?

Egy nagyon szép tetőtéri szobát kaptam külön fürdőszobával és egy kis konyhasarok is van. Elvonulásra nagyon jó hely, de amikor tehetem úton vagyok, vagy a tengerparton ülök. A nyelviskolát fizették nekem, ezért már lassan tényleg anyanyelvi szinten beszélem a spanyolt.

Az én feladatom kizárólag a gyerekekkel kapcsolatos. Hozni-vinni kell őket, játszani és tanulni velük. Előfordul, hogy este is én fektetem le őket és én vagyok az éjszakai “ügyeletes”. Főznöm, takarítani nem kell, erre külön személyzet van. Figyelnek rá, hogy nekem mindig legyen vega étel az asztalon.

Az eleje azért nem volt annyira könnyű, össze kellett csiszolódnunk. A nyelvi akadályok néha előjöttek, és alkalmazkodnom kellett egy teljesen más habitusú családhoz is. A spanyolok sokkal pozitívabb emberek mint a magyarok, ezért néha kívülállónak éreztem magam… de hamar rám ragadt a mentalitásuk és azóta is így élek. 

Mindhárom gyerek elég aktív, így rengeteg energiámat felemészti néha egy-egy nap. Sokat segített, hogy az au-pair tanfolyam erre is felkészített, tudtam, hogy nem lesz minden napunk könnyű. A tanfolyamnak is része a gyermekpszichológia, de azóta is sokat olvasok a témában és alkalmazom a kicsiknél.

Milyenek mostanában a napjaid, hogy látod az elmúlt egy évet?

Nagyon távolinak tűnik a magyarországi életem. Már értem, hogy ott miért ütköztem folyamatosan falakba, talán nem is ott volt a helyen. Az elmúlt egy évben tényleg rengeteg jó dolog ért engem, nem győzök hálás lenni a sorsnak… Van egy barátom, egy szerető második családom, pozitív légkör vesz körbe. Szeretek videós tartalmakat gyártani, ahol bemutatom a munkám és Mallorcát. Sok embernek segítek így új célt találni az életében és másképp látni az életet. Szóval nálam minden kerek. 🙂

Köszönöm Sára a beszélgetést, további sok sikert neked!