Mit csináljunk a hisztivel?

Kis gyermekes szülők rémálma, amikor gyermekük a saját akaratát megpróbálja ráerőltetni környezetére. Ilyenkor kezdődnek a hisztirohamok, akár az utca kellő közepén is. Mindannyian megtapasztaltuk már mint szülők, vagy utcai járókelők, esetleg boltban vásárlók, hogy a gyerekek egy bizonyos életkor környékén hajlamosak akárhol hisztizni. Az akár fél vagy egy órán keresztül tartó toporzékolás, sírás, üvöltés szinte megállíthatatlan, szélsőséges esetekben az utcán képesek a kis kópék magukat a földhöz csapni, esetleg makacsul kapaszkodnak a bolt ajtajába.

De vajon mitől alakul ki és mivel tudjuk kontrollálni ezt az állapotot? 

A hiszti egyfajta dühroham, amikor a gyermek nem tudja magát megfékezni, szinte őrjöng. Nem érdekli, hogy mit mondunk neki, egyszerűen csak a feszültségét adja ki magából. Elsősorban haragszik egy bizonyos helyzetre, amin ő nem tud változtatni, vagy fizikai okok miatt (pl. valamit nem ér el, mert alacsony) vagy azért mert nem értik meg, amit mondani akar, esetleg korlátozzák szabadságában (pl. nem akar beülni a babakocsiba). 

A fáradság is oka lehet a hisztinek,

ekkor túl sok inger éri, amit már nem képes feldolgozni. Az egyik leggyakoribb ok mégis az akaratosság. Ha valamit nem kap meg, amit akar, akkor bizony kő kövön nem marad. Sok szülő ilyenkor inkább enged, csak legyen már vége az üvöltésnek és a toporzékolásnak. Ez bizony hiba, hiszen hamar rájön gyermekünk, hogy egy kis kiabálás után bizony mégiscsak az lesz, amit ő akar.

A gyermeknek öt-hat éves korára a hiszti már nem lehet fegyvere a szülővel szemben. Ekkora már meg kell tanítani számára, hogyan kezelje a dühét. Ehhez először a szülőnek kell megismerni a hiszti okát. Mikor tudjuk, hogy rengeteg külső inger vagy fáradság lehet a hiszti oka, akkor mindenképpen a megértő bánásmód a helyes. A hiszti csillapításához öleljük át gyermekünket, vagy vegyük ölbe és nyugodt hangon suttogjunk a fülébe megnyugtató szavakat. Lássa rajtunk a nyugalmat, érezze a biztonságot, így kiegyensúlyozottságunkat látva ő is fokozatosan megnyugszik. Mikor észrevesszük, hogy kezd alábbhagyni a hisztiroham próbáljuk meg elterelni valami érdekes játékkal a figyelmét. 

Abban az esetben, amikor az akaratosság áll a hiszti középpontjában nem szabad hagynunk magunkat manipulálni. Határozottan ne vegyük figyelembe viselkedését. Ha tehetjük, sétáljunk ki a szobából. Biztonságos környezetben akár az utcán is elindulhatunk és hagyhatjuk a gyermeket pár lépés távolságban egyedül. Mikor észreveszi, hogy már nem hatásos a „színjátéka”, akkor bizony gondolkodás nélkül fut utánunk. Enyhébb roham esetén a határozott fellépésünkkel még elejét vehetjük a további elfajulásnak, ha pedig nagyon rákezd az üvöltésre és sírásra, akkor se legyünk közönség a számára, ne foglalkozzunk vele. Egy idő után rájön, hogy semmit nem ér el ezzel a műsorral, inkább felhagy a továbbiakban az ilyen viselkedéssel.