Mit tegyünk, ha a gyerek nem akar óvodába, iskolába járni?

Az idei tanév sok szempontból különösen indult, a kisebb-nagyobb nehézségek ellenére a szülők többsége mégis úgy érezheti, a gyerekek sínen vannak, mindenki teszi a dolgát a hétköznapokon. Igen ám, de mi van akkor, ha mi nem tartozunk a szülők többségéhez, és a reggeli óvodába/iskolába indulás kész katasztrófa?

A jelenség sajnos azoknál sem ritka, akiknél a beszoktatás zökkenőmentesen lezajlott, néhány héttel a tanévkezdés után viszont úgy tűnik, a gyerekek mégsem lelkesednek annyira az óvodáért és az iskoláért, mint ahogy azt gondoltuk. Komoly fejtörést okozhat ez a szülőknek, már csak azért is, mert nehéz ilyenkor okosnak lenni: mégis, hogyan segíthetnénk a gyerekeknek, hogy megbékéljenek a helyzettel?

Mikor lesz már hétvége?

A szülők tudni szeretnék, mégis mi történhetett, mi változhatott meg, ami miatt a kicsi nem akar óvodába, iskolába járni? Fontos tudni, hogy szinte mindegyik gyerek átél egyfajta krízist a tanévkezdést követően, ettől függetlenül nem szabad legyinteni a problémára, hiszen van, amikor ennél komolyabb okok állnak a háttérben.

A kisebbeknél legtöbbször az otthontól és a családtól való elszakadás áll a lelki válság hátterében - ezen a szakaszon át kell esnie a gyerekeknek, tulajdonképpen természetes velejárója az érési folyamatnak. Az nagyon sokat számít, hogy hogyan reagálnak erre a krízishelyzetre a gyerekhez közel álló felnőttek: ha ők jól kezelik a helyzetet, valószínűleg a gyermek is könnyebben túlteszi magát rajta. Persze, felnőttként sem könnyű okosan reagálni a szívszaggató sírásra, könyörgésre vagy kiabálásra, főleg akkor, ha mindennapossá válnak ezek az epizódok.

Nem túl jó hír, hogy a betegség miatt otthon töltött napok-hetek vagy iskolai szünetek után visszatérhet a probléma - ha jobban belegondolunk, teljesen érthetően, hiszen mi sem vagyunk minden reggel felhőtlenül boldogok, amikor munkába indulunk. A gyerekek számára komoly stressz forrást jelent jól megszokott otthoni környezetük, szeretett játékaik és a szívüknek kedves személyeket hátrahagyni - mi, felnőttek képesek vagyunk az érzelmeink kontrollálására, a kicsiknek azonban ez még nem megy annyira flottul. Ezért is válhat mindennapossá a nagy kérdés: Mikor lesz már hétvége?

Ami segíthet:

• Soha nem szabad leszidni a gyerekeket azért, mert sírnak oviba vagy iskolába indulás előtt! Sokkal célravezetőbb, ha bátorítjuk, megöleljük őket és elmondjuk nekik, hogy mi is nagyon várjuk a mielőbbi viszontlátást!
• Soha ne csapjuk be a kicsiket! Még az óvodásoknak - akiknek még fejletlen az időérzékük - sem szabad azt mondani, hogy “mindjárt visszajövök érted” ha csak délután hozzuk el az oviból vagy az iskolából!
• Mindig tartsuk magunkat ahhoz, amit megígértünk: ne mondjuk azt, hogy ebéd után hazajöhet, ha a napköziben tölti a délutánt! Ezzel nem csak pillanatnyi fájdalmat okozunk a gyereknek, hanem hosszú távon is alááshatjuk a bizalmi kapcsolatot!
• Legyünk türelmesek, ne siettessük a folyamatot és ne hasonlítgassuk a gyereket másokhoz: egyáltalán nem segít, ha azt mondjuk, nézd, milyen ügyes ez a kislány/kisfiú, mert nem sír, te bezzeg még mindig itatod az egereket!
• Amikor újra együtt a család, legyünk még figyelmesebbek a gyerekekkel, töltsünk velük még több időt, játsszunk együtt, nézzünk vagy olvassunk mesét közösen, tegyünk meg mindent azért, hogy az otthon töltött idő jó hangulatban teljen!
• Sokat segít a kicsiknek átvészelni az óvodában töltött órákat, ha előre megbeszéljük velük, mi fog történni utána: tervezzük meg közösen, hogy hova megyünk, mit csinálunk, és ehhez tartsuk is magunkat!
• Bár nem könnyű, próbáljuk meg legyőzni a bennünk kavargó rossz érzéseket - a kicsik megérzik, ha feszültek vagy bizonytalanok vagyunk, és ez nem könnyíti meg a dolgukat!

A gyerekek szava is számít!

Ha a kicsik arról számolnak be, hogy bántják őket - fizikailag vagy verbálisan - az óvodában, iskolában, ne hagyjuk annyiban és ne vonjuk kétségbe a szavaikat! Részletesen kérdezzük ki őket, hogy mi történt és figyeljünk a jelekre: ha a viselkedése megváltozik, szorongóvá válik, ismét gondja támad a szobatisztasággal vagy netán furcsa sérülésekre bukkanunk a testén, mindenképp járjunk utána, hogy minden rendben zajlik-e!