Dóra Sevilla

Dóra Sevilla-i utazása. Olvasd el beszámolóját, válassz országot és vágj bele Te is. 

1.Mesélj kérlek egy kicsit magadról: hogy hívnak és hány évesen vágtál bele az au pairkedésbe? Miért döntöttél úgy, hogy au pair leszel?

Kiss Dóra vagyok, 2010-ben, 23 évesen kezdtem au-pairkedni. Célom a nyelvtanulás volt, és szerettem volna kipróbálni magam külföldön, megismerkedni más kultúrával.

2. Mennyi ideig tartott, amíg családot találtál? 

A babysitter tanfolyamnak és a papírok intézésének 2009 decemberében lett vége, 2010. január közepén/végén telefonált a család, február 10-én utaztam Sevillába.

3. Hogyan zajlott le a telefonbeszélgetés a családdal? 

Anyuka hívott fel egy hétköznap este, kilenc körül. Elmondta, hogy engem választottak, ha vállalok négy gyermeket, akkor azonnal mehetek. Mesélt a városról, arról, milyen beosztásban kellene dolgoznom, majd e-mailben tartottuk a kapcsolatot az utazásig, fényképeket küldött a családról, mesélt Sevilláról, a gyerekekről.

4. Milyen volt a nyelvtudásod, amikor kiutaztál? Mennyi ideig tartott, amíg belerázódtál az új nyelv használatába? 

Mivel spanyolul soha nem tanultam, a nyelv teljesen új volt, de nem jelentett problémát, mert a családdal kizárólag angolul kommunikáltunk. A gyermekeknek tanulniuk kellett a nyelvet, az anyuka perfekt angol, apukával pedig együtt nevettünk azon, ha nehezen fejezte ki magát. 

5. Milyen volt az első találkozás a családdal? Hogy ment az összeszokás? 

Apa kijött értem a reptérre, beszélgettünk a hosszú autóúton. Nyugtatott, látta rajtam az idegességet, mesélt a korábbi au-pairekről. Majd hazaérve bemutatott a gyerekeknek. Segítettek kipakolni, játszottunk, és figyeltem, miket csinálnak a spanyol babysitterrel, mert másnap már egyedül kellett végeznem a feladatokat. Az Anyuka későn ért haza, kedvesen fogadott. Eleinte nehéz volt, mert senkit nem ismertem, és a gyerekekkel sem volt túl sok tapasztalatom, de aránylag hamar összeszoktunk.

6. Hány éves gyerekekre vigyáztál? Írj róluk néhány sort!

4 gyermekre vigyáztam, a legkisebb Angela, 3 és fél éves volt. Vele volt a legnehezebb dolgom kezdetekben, mert nehezen fogadta a váltást. 6 éves volt Álvaro, családjukban legkisebb fiúként mindenben bátyjait követte, bár a sportok nem mentek túl jól neki, és nem ismerek más kisfiút, aki jobban tudja a fővárosokat nála. Gonzalo 7 éves volt mikor náluk laktam; kis kedvencem volt, mindenben segített, a játszótéren csak velem játszott, az éjszaka közepén varrtam Dulcest, az alvósmaciját, akit pár hónap múlva már az ágyamba tett, hogy én aludjak vele. A legnagyobb fiú, Juanito, akkor volt 9 éves, mindig segített a kisebbekkel, bár cserébe általában kért valamit – kis tv-nézést, tovább focizzunk… 

7. Hogyan telt egy munkanapod? 

Hétköznaponként délután dolgoztam, 3 órától estig. A gyermekekért mentem az iskolába, mikor melyiknek volt külön órája, így vagy a közeli parkban, vagy a suli udvarán játszva vártuk az estét. Általában 7 - fél 8 körül értünk haza, amíg a gyerekek fürödtek, egyszerű vacsorát készítettem nekik, vagy megmelegítettem, amit a bejárónő készített - minden nap ott volt háromig.  Vacsora után néha együtt tanultunk, játszottunk még egy kicsit, és sokszor esti programként fél órát mesét néztek. 9-10 körül feküdtek le aludni. Néha a szülők elmentek otthonról este, akkor megkértek, hogy maradjak a gyerekekkel, de általában este lementem kocogni vagy találkozni a barátokkal. Szombat délelőtt is dolgoztam, ezért plusz pénzt kaptam, de akkor általában egy-két gyereket elvittek vagy a szülők, vagy a mamáék, így akkor kevesebb gyerekkel volt dolgom, kis játék, ebéd, pakolás otthon. Aztán szabad hétvége, ami csak nyáron nem volt fix, sokszor mennem kellett velük a tengerpartra, egész hétvégére - de ilyen körülmények között a túlóra kibírható. 

Nyáron, ha nem volt suli, akkor pedig minden nap strandon voltunk, általában csak délután mentem ki velük.

8. Hogyan telt a szabadnapod? 

Sokszor volt szabad estém, amikor tudtam a barátokkal találkozni, akár teaházban, akár folyóparti vacsira, akár flamenco-bárba mentünk. Hétköznap délelőttönként is szabad voltam, ilyenkor is vagy elmentünk a többi au-pair lánnyal kávézni, vagy nyelvsuliba, de mindig voltak programok. Szombat délután, miután végeztem a heti munkával, általában elmentem a folyópartra, ahol egy marokkói barátnőmtől, vagy egy iraki baráttól arabul tanultam, majd az estét egy teaházban töltöttem - magyar pultos srác, magyar barátok társaságában. Sokszor jártunk ilyenkor bulizni, így a vasárnap a pihenésé, napozásé volt. 

9.  Hogyan osztottad be a zsebpénzed? 

Mivel a családnál laktam, szállásra, ételre nem kellett költeni, sőt, mikor látták, hogy miket szeretek, direkt abból vettek többet, hogy mindig legyen otthon, pl. ananász, tonhal… Busszal se jártam sok helyre, a városközpont nagyon közel volt, így tömegközlekedésre sem kellett költenem. Vásárlásra, kirándulásokra költöttem, buliztunk, de nem jelentett gondot a repülőjegy összespórolása sem, így nyáron meg tudtam látogatni a családomat is.

10. Hogyan lettek kint barátaid? 

A család nagyon fontosnak tartotta, hogy minél jobban érezzem magam, így baráti körükből mutattak be au-paireket - főleg finn és német lányokat. Emellett az ingyenes nyelvsuliba járt magyar lányon keresztül megismertem a kinti magyarokat. De a spanyolok nagyon barátságosak, közvetlenek így nem jelentett problémát az ismerkedés - eleinte a nyelvi nehézségek miatt -, hiszen nagyon kevés olyan spanyollal találkoztam, aki beszélne angolul. De más országokból érkezettekkel könnyen lehetett ismeretséget kötni.

11. Mit szeretsz az au pairkedésben?

A családdal az összeszokás után egyáltalán nem megterhelő a munka - míg a bejárónő nem megy el egy hónap szabira. Az biztos, hogy kevés munkánál lehet barnára sülni játszótéren ülve/focizva, főleg pálmafák árnyékában (szerintem) Európa legszebb városában. A túlóra pedig a három hetes óceán melletti nyaralást jelentette…

12. Mit nem szeretsz az au pairkedésben?

Ha négy gyerekre vigyázol, legalább egy mindig elvész/elesik/megüti magát/hisztizik/üvölt/ külön órára rohan. Amellett, hogy nagy összeveszésnél a gyerek simán odavághatja, hogy nem te vagy az anyám, mégis az az elvárás, hiszen az anya van, hogy napokig, hetekig nincs otthon. És még ha otthon is van, a beteg gyerek az éjszaka közepén hamarabb bújik be az au-pair egyszemélyes ágyába, mint a szüleihez. Elég nagy felelősség, annál is nagyobb kötődés. Nehéz az elválás, bár tudjuk, hogy hamarosan újabb au-pair lesz velük.

13. Írj egy konkrét példát arra, amikor probléma adódott a családdal vagy a háztartással, és írd le, hogy hogyan oldottad meg!

Problémánk akkoriban volt, mikor megkértem a családot, hogy keressenek másik au-pairt, mert ott kell hagynom az állásom. Akkoriban volt a bejárónő is szabadságon, és reggeltől estig dolgoztam. Megbeszéltem a szülőkkel a problémát, ők féltek, hogy nem találnak hirtelen senkit a helyemre, de biztosítottam őket, hogy mindenképp megvárom az utódom, sőt, még egy hetet maradtam ráadásként, hogy megmutassam neki a munkát.

14. Volt honvágyad? Mit hiányoltál a leginkább az otthonodból? 

Főleg eleinte, minden hiányzott. A családom, barátaim, még a tejföl is. Aztán ahogy egyre jobban éreztem magam és egyre több ismerősöm lett, kevésbé éreztem, de persze hogy a fontos személyek mindig hiányoztak.

15. Mik voltak a legnagyobb különbségek az itthoni élettel szemben? 

Alapból a kulturális különbségek. Bennem volt egy megfelelési kényszer, hogy mindent jól csináljak, nehogy elveszítsem az állásom. Hamar biztosítottak róla, hogy ettől nem kell tartanom egyáltalán. Teljesen más a spanyolok hozzáállása mindenhez - és nem mondom azt, hogy mindig pozitív ez a másság. Másrészt az életvitel. Én, aki még csak busz után sem futok itthon, ott minden nap eljártam kocogni, egyszerűen kellett. Valamint olyan egészséges ételeket ettem, amire itthon két fizetés nem lenne elég.

16. Milyen tapasztalataid voltak a nyelviskolával kapcsolatban (ha jártál)? 

Ingyenes nyelvsuliba jártam, bár nem sokáig, mert a csoport fél évvel korábban indult, én nulla nyelvtudással mentem ki. A tanár nagyon rendes volt, mikor látta a kitartásom, biztatott és egy amerikai srácot is szerzett, hogy segítsen nekem azokban, amiket nem értek. Az biztos, hogy a világ minden tájáról voltak csoporttársaim, sőt, olyan koreai családot ismertem meg a nyelviskolában, akik Magyarországon éltek korábban, így próbáltak segíteni, ha elakadtam.

17. Mit tanácsolsz a leendő au paireknek?

Élvezzék ki minden percét az au-pairkedésnek, ismerkedjenek minél több országbélivel - hihetetlen kulturális különbségek vannak és rengeteget lehet tőlük tanulni. Egy kedves barátnőm hívott fel egyik este éjfél körül, hogy elmegyek-e teázni, azt válaszoltam, dehogyis, már pizsamában vagyok. Erre Ő: „Dóri, itt vagyunk Sevillában, hát mikor menjünk el, ha nem most?” Mondanom sem kell, hogy letettem a telefont és felöltöztem.

Élvezzék ki a várost, járják be a környéket, mert nem lehet tudni, meddig tart. 

+1. Miben segített Neked a Babaklub.com? Ha ajánlanád, miért ajánlanád másoknak? 

Nagyon hamar találtunk családot. Hihetetlen volt számomra, amilyen gyorsan történt minden. Kiút előtt pedig megkaptam a szükséges adatokat is ahhoz, hogy a kinti céggel kapcsolatba kerüljek, akik rengeteget segítettek.