Norvég kaland – Réka története a fjordok mellett

– Réka, mesélj magadról! Honnan jött az ötlet, hogy au pair legyél?

21 éves vagyok, most fejeztem be a második évemet az egyetemen, ahol angolt és norvégot tanulok. Mindig is tudtam, hogy szeretném a nyelveket gyakorlatban is használni, nem csak a tankönyvekből tanulni. Tavaly nyáron egy baráti társaságban volt egy lány, aki Dániában volt au pair, és annyira lelkesen mesélt róla, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Arra gondoltam, milyen tökéletes lenne Norvégiában gyakorolni a nyelvet, amit tanulok, miközben egy kis pénzt is keresek és tapasztalatot szerzek.

– Miért éppen Norvégiát választottad?

Az egyetemen a második nyelvem a norvég, de az igazság az, hogy alig volt lehetőségem beszélni. Sokat olvastam, tanultam, esszéket írtam, de a kiejtésemet és a beszédkészségemet alig fejleszthettem. Norvégia mindig is vonzott, a természet, a kultúra, az életmód. Azt olvastam, hogy az egyik legboldogabb ország a világon, és kíváncsi voltam, hogy ez mit jelent a gyakorlatban. Plusz őszintén szólva vonzó volt a skandináv fizetés is, mert itt az au pairek sokkal jobban keresnek, mint más országokban.

– Hogyan készültél fel a feladatra?

A Home Helpers tanfolyamát végeztem el, amit az egyetem mellett csináltam. Eleinte aggódtam, hogy sok lesz, de az online formátum nagyon rugalmas volt, így be tudtam illeszteni a vizsgaidőszak és az órák közé. A tanfolyam során rengeteg olyan dolgot tanultam, amit az egyetemen biztosan nem, például hogyan reagáljak, ha a gyerek fulladozik, vagy hogyan kezeljek konfliktushelyzeteket. Az elsősegély rész különösen hasznos volt. A tanúsítvány megszerzése után úgy éreztem, hogy készen állok a kihívásra.

– Hogyan találtad meg a norvég családot?

A Home Helpers segített ebben is. Beléptem a Facebook csoportba, leadtam az önéletrajzomat, és pár héten belül jelentkeztek családok. Az egyik Bergen közelében élt, ami egy gyönyörű kisváros a fjordok mellett. A családban egy hároméves kisfiú és egy hatéves kislány van. Amikor először beszéltünk Google Meet-en, a szülők nagyon kedvesek voltak, és ami a legjobb volt: norvégul beszéltek velem! Persze lassan, érthetően, de ez azt jelentette, hogy tényleg gyakorolhatom a nyelvet. A gyerekek is látszódtak beszélgetés közben, és olyan aranyosak voltak, hogy azonnal beléjük szerettem.

– Milyen volt megérkezni Norvégiába?

Varázslatos! Októberben érkeztem, és az ősz Norvégiában olyan, mint egy festmény. Minden narancssárga, piros és arany. A család a repülőtéren várt, és amikor kiértünk a városból, egyszerűen lenyűgözött a táj. A fjordok, a hegyek, a kristálytiszta levegő. A házuk egy kis domboldalon van, ahonnan kilátás nyílik a tengerre. Külön szobám van saját fürdőszobával, ami sokkal jobb, mint amire számítottam. Aznap este együtt vacsoráztunk, és én norvégul próbáltam kommunikálni. Sokat nevettünk a kezdeti nyelvi nehézségeken, de nagyon kedvesen kijavítottak, ha valamit rosszul mondtam, és ez segített ellazulni.

– Hogyan zajlanak a mindennapjaid?

Reggel fél hétkor kelek, mert a kislányt nyolcra be kell vinni az iskolába. Előtte reggelizem velük, segítek felöltözni, és elcsomagolom az uzsonnát. A kisfiú 3 éves, óvodába jár, őt kilencre viszem be. Közben norvégul beszélgetek velük, meséket olvasok, és ez nekem is tanulási lehetőség. Délután háromra megyek a kislányért, majd négyre a kisfiúért. Utána játszunk, télen gyakran síelünk vagy korcsolyázunk, nyáron kirándulunk, felfedezzük a környéket. Vacsora után játszom velük, fürdetés, és mesélek nekik lefekvés előtt. Hetente egyszer-kétszer este is vigyázok rájuk, amikor a szülők randizni mennek.

– Mennyire fejlődött a norvég nyelvtudásod?

Az első hetekben nehéz volt, mert a gyerekek gyorsan beszélnek, és olyan szavakat használnak, amiket az egyetemen nem tanítanak, például játékok nevei, vicces kifejezések. De pont ez a legjobb, mert ez az igazi nyelv. Most már teljesen magabiztosan beszélek, értem a rádióban a híreket, és el tudok menni boltba, orvoshoz anélkül, hogy angolra kellene váltanom. Az egyetemen is észreveszik majd, mennyit fejlődtem. Ez az év többet ér, mint három év nyelviskolai tanulás.

– Mi a legnagyobb kihívás a munkádban?

A norvég tél! Komolyan mondom. Novembertől februárig négy órakor már sötét van, és ez nagyon megterhelő tud lenni. A gyerekek is feszültebbek ilyenkor, mert kevesebbet mozognak, és nekem is nehezebb motiváltnak maradni. De megtanultam, hogyan kell ezt kezelni. Sok kültéri program, hangulatfények a házban, vitaminok. A másik kihívás a kisfiú, aki nagyon energikus. Volt, amikor órákig sírt, nem akart szót fogadni és én nem tudtam, mit csináljak. De a tanfolyamon tanultakra támaszkodtam, és lassan megértettem, hogy mi lehet a viselkedés oka.

– És mi a legjobb része ennek az egész élménynek?

Amikor látom, hogy a gyerekek fejlődnek, és ebben nekem is szerepem van. A kislány most tanul olvasni, együtt gyakorlunk. A kisfiú pedig néha magyar szavakat tanul tőlem, ami vicces. De azon túl, hogy imádom őket, Norvégia maga csodálatos. Hétvégenként bejárom a környéket. Láttam már az Északi-fényt is, ami életem legelképesztőbb élménye volt. Találkoztam más au pairekkel, és kialakult egy kis nemzetközi társaságunk. Ez az év megváltoztatta az életemet.

– Hogyan viszonyulsz a norvég kultúrához?

Nagyon szeretem! A norvégok távolságtartóbbak, de kedvesek. Eleinte azt hittem, hogy hűvösek, de ez csak a felszín. Ha egyszer megismered őket, nagyon melegszívűek. A családhoz és a munkához való viszonyuk igazán inspiráló. Mindenki időben hazamegy, a hétvége szent, és a gyerekek mindig az első helyen vannak. Megtanultam tőlük a "friluftsliv" kultúrát, vagyis a természettel való kapcsolat feltöltő erejének fontosságát, ami arról szól, hogy minden időben kimegyünk. Esik? Sebaj, öltözz fel rendesen. Hideg van? Mozogj többet. Ez a hozzáállás nagyon megtetszett.

– Mit tanácsolsz azoknak, akik most fontolgatják ezt a lehetőséget?

Vágjatok bele! De legyetek realisták. Ez nem nyaralás, hanem munka. Lesznek nehéz napok, amikor fáradtak lesztek, hiányozni fog a család, és kétségeitek lesznek. De ha komolyan veszitek és felkészültök rá, akkor hihetetlen élményekben lesz részetek. A Home Helpers tanfolyam nekem nagy biztonságot adott, mert tudtam, hogy szakmailag felkészült vagyok. Legyetek nyitottak, türelmesek, és ne féljetek hibázni. Én is számtalanszor rontottam el dolgokat, de ezekből tanultam a legtöbbet.

– Mennyi ideig maradsz még Norvégiában?

Az eredeti tervem egy év volt, de most úgy döntöttem, hogy szeptemberig maradok, vagyis még körülbelül fél évig. A család is nagyon szeretné, ha maradnék, és én is szívesen vagyok itt. Utána visszamegyek az egyetemre befejezni a tanulmányaimat, de már tudom, hogy a diploma megszerzése után szeretnék visszajönni Skandináviába dolgozni. Ez az év megmutatta, hogy itt szeretnék élni, és most már megvan a nyelvtudásom és a tapasztalatom hozzá.

– Van-e valami, amit szeretnél üzenni a Home Helpers-nek?

Köszönöm nekik, hogy segítettek megtalálni ezt a lehetőséget! A tanfolyam felkészített, a tanácsaik pedig végigkísértek az úton. Minden kérdésemre választ kaptam, és mindig azt éreztem, hogy számíthatok rájuk. Bárkinek ajánlom őket, aki komolyan gondolja az au pair munkát. És persze köszönöm, hogy most megoszthatom a történetemet. Hátha másokat is inspirálhatok, hogy belevágjanak ebbe a kalandba!