Svájci au pair program – Detti története

Detti kimagaslóan jól teljesített a vizsgán és a szakmai gyakorlatát is dicsérettel végezte el. Ha valaki, ő tényleg szívvel-lélekkel au-pair! Már egy éve él Svájcban, ezért felkerestem, hogy meséljen nekünk kicsit a múltjáról és jelenéről!

Sziasztok, köszönöm a lehetőséget, örülök, ha megoszthatom a tapasztalataimat. 2019-ben kezdtem el óvónőként dolgozni Budapesten. Imádok minden gyerkőcöt, így nem volt kérdés, hogy ez nálam hivatás lesz. Szinte megszállottan gyűjtöttem a kreatív játék ötleteket, számomra tényleg hatalmas boldogság volt, ha egy-egy játék jól sikerült. Az elmúlt években viszont sokat változott a helyzet, sajnos negatív irányba. Ebbe most nem szeretnék részletesen belemenni, a lényeg, hogy tudtam, a saját érdekemben most tovább kell lépnem. Anyukám javasolta, hogy próbáljak szerencsét külföldön au-pairként, így nem kell a bizonytalanra mennem és ez egy hatalmas kaland is lesz. 

Hogy találtál rá a Home Helpers au-pair tanfolyamra? Miért ezt választottad?

Beléptem egy Facebook csoportba, ahol nagyrészt már külföldön élő au-pairek voltak, ők ajánlották ezt a tanfolyamot, többen is itt végeztek. Olyan képzést kerestem, ami online elvégezhető, de a saját időbeosztásom szerint haladhatok. Voltak napok, hogy nagyobb ütemben haladtam, máskor napokig nem volt időm tanulni. Előzetesen láttam a tematikát, érdekesnek és hasznosnak tűnt, még így is, hogy már volt hasonló témában egy diplomám. Az anyag érthető és világos volt, könnyen ment a vizsga és szinte azonnal elkezdhettem a gyakorlatomat is egy játszóházban.

Hogyan találtál rá a te “új” családodra?

Nem volt földrajzi megkötésem, a szerencsére bíztam ezt a részét. Angolul, németül jól beszélek, olaszul alapszinten. Volt bőven választási lehetőségem, több család adatlapját is láttam és bizonyára ők is az enyémet. Nagyon nehéz volt a döntés, mert többen is szimpatikusak voltak. Jót tett a lelkemnek, hogy szakmai múltam miatt szinte versenyeztek értem a családok. Végül a szívemre és az eszemre is hallgattam, Svájcban vártak rám, egy kedves kis városban, Luzernben. Láttam róla képeket, de szó szerint a lélegzetem elállt, amikor megérkeztem. A város a Luzerni-tó partján fekszik, csodásan friss a levegő és lenyűgöző az óváros is. 

A családban 2 gyermek van, ikrek, egy 10 éves kislány és kisfiú. A szülőknek saját vállalkozása van, sokat vannak úton és rengeteget dolgoznak. Ezért számukra különösen fontos volt, hogy egy megbízható segítőjük legyen, aki tényleg családtag lehet. 

Milyen az élet velük? Hogyan zajlanak a mindennapok?

A földszinten van egy külön kis apartman, saját fürdővel és konyhával is, így akár teljesen el is szeparálódhatok, ha ahhoz van kedvem. Néha tényleg jó érzés elvonulni, ezt mindig tiszteletben tartja a család is.

Fő feladatom, hogy gyerkőcöket rendezem: ruházkodás, evés, iskolába és különórákra járás. Számon kérem a házi feladatot, este lefektetem őket, ha kell. Rendben tartom a szobájukat, segítek nekik az elpakolásban. Főznöm, takarítanom nem kell, erre külön személyzet van, így tényleg maximálisan a gyerekekre koncentrálhatok. Napközben van sok szabadidőm, amíg suliban vannak., ilyenkor nyelviskolába járok, vagy olvasok egy jó könyvet a kedvenc kávézómban. Tényleg nagyon megszerettem a gyerekeket, öröm velük minden pillanat. 

Mesélnél nekünk kicsit az anyagi dolgokról is?

Persze! Abszolút elégedett vagyok a jelenlegi helyzetemmel. Szinte semmire nem kell költenem, így a fizetésemet félretehetem. Svájcban elég drága az élet, így nagy szerencse, hogy a szállásra, étkezésre nem kell költenem. Itt minden 5. házban van au-pair. Nagyon megbescülik őket és meg is fizetik, hogy nehogy elmenjen tőlük. Nem is tudom, hogy másképp hogy lenne lehetőségem itt élni. 

Milyen érzés külföldön élni és egy idegen családba beilleszkedni?

Természetesen néha nekem is honvágyam van és hiányzik a magyar szó. De meg sem fordult a fejemben, hogy hazaköltözzek. Itt végre stresszmentesen és jobban élhetek és szinte bármikor hazamehetek a családomhoz. Én eléggé nyitott személyiség vagyok, a kezdetektől kerestem itt is a kapcsolatokat. Ennek köszönhetően itt is szuper baráti társaság alakult ki, ezért nincs hiányérzetem. Ugyanúgy találkozunk, kirándulunk, nyaralunk együtt. Sőt, a magyar barátaim és meglátogatnak néha, ilyenkor nálam alszanak.

Mit üzennél azoknak, akik elgondolkoztak az au-pair hivatáson?

Talán azt, hogy elsőre tényleg körülményesnek tűnik ez a lehetőség. Tanulni kell, gyakorlatot szerezni, családot találni… rengeteg a kérdés, hogy hová kerül az ember lánya, jó lesz-e ott stb. De attól a pillanattól, hogy jelentkeztem hozzátok (Home-Helpers), olyan simán ment minden, hogy magam is meglepődtem. Nagyon jó érzés volt, hogy te, Zsófi egyengetted az utamat, nem éreztem magam egyedül egy kilátástalan helyzetben.

Ha valaki tényleg elhatározta magát, szerintem nincs mire várni… 🙂

Köszönöm Detti a beszélgetést, őszintén örülök, hogy jól érzed magad és megtaláltad az utadat!