„Új fejezet a bajor Alpok lábánál" – Krisztina története házvezetőnőként Németországban

– Kriszti, mesélj kicsit magadról! Hogy kerültél Németországba?

37 éves vagyok, korábban Budapesten dolgoztam egy multinacionális cégnél asszisztensként. Évekig jól ment minden, de egy idő után azt éreztem, hogy elfogyott belőlem a lelkesedés. A napi nyolcórás irodai munka, a forgalom, a stressz... Valami megváltozott bennem. Közben elkezdtem németet tanulni hobbi szinten, mert mindig is vonzott a német kultúra. Aztán egy barátnőm mesélt a Home Helpers tanfolyamairól, és hirtelen minden a helyére került. Rájöttem, hogy váltani szeretnék: olyasmit csinálni, ahol látom a munkám eredményét, ahol szorosabb emberi kapcsolatokat ápolhatok, és közben külföldön is kipróbálhatom magam.

– Hogy zajlott a felkészülés? Milyen volt a tanfolyam?

A Házvezető tanfolyamot végeztem el online formában, ami nagyon praktikus volt, mert még dolgoztam mellette. Meglepően sokrétű volt az anyag, mert nem csak a takarításról és a főzésről szólt, hanem megtanultam, hogyan vezessek egy háztartást, hogyan bánjak különböző anyagokkal, milyen higiéniai előírásokat kell betartanom. Volt benne háztartási kémia, textíliák ápolása, gazdaságos bevásárlás, sőt még idősgondozásról is tanultunk alapszinten. Az oktatók nagyon kedvesek és szakszerűek voltak. Az elsősegély kurzust is elvégeztem később, mert úgy éreztem, ez külföldön extra biztonságot ad nekem és a családnak is.

– Milyen volt az álláskeresési folyamat?

A tanfolyam után a Home Helpers csapata segített a német családokkal való kapcsolatfelvételben. Több ajánlatot is kaptam, de volt egy család Münchenhez közel, egy kisvárosban, akik kifejezetten szimpatikusak voltak. A családfő orvos, a felesége pedig részmunkaidőben dolgozik egy helyi múzeumban. Két gyerekük van, 9 és 12 évesek. Zoom-on „találkoztunk” először, és nagyon jó érzésem volt velük kapcsolatban. Azt éreztem, hogy tisztelnek és értékelni fogják, amit csinálok. Két hónappal később már ki is költöztem.

– Hogy néz ki egy átlagos heted?

A feladataim nagyon változatosak. Reggelente segítek a gyerekeknek felkészülni az iskolára. Előkészítem a reggelit, bepakolom az uzsonnákat. Amikor elmennek, kezdődik a takarítás: porszívózás, felületek tisztítása, fürdőszobák, mosás, vasalás. Kétszer egy héten alapos nagytakarítást végzek bizonyos helyiségekben. Délután bevásárolok és főzök, néha hagyományos magyar ételeket is, amit nagyon szeretnek! A gyerekek hazaérkezése után gyakran velük vagyok, amíg a szülők dolgoznak, segítek a háziban, játszunk, vagy elviszem őket edzésre. Nem au pair vagyok, szóval a gyerekfelügyelet csak kiegészítő feladat, de így is közel kerültem hozzájuk.

– Milyen a kapcsolatod a családdal?

Nagyon szerencsés vagyok velük! Az elején persze volt egy ismerkedési időszak, hogy megismerhessük egymás szokásait. De hamar kialakult a bizalmi kapcsolat. Úgy tekintenek rám, mint a család egy tagjára, nem mint szolgára vagy alkalmazottra. Együtt vacsorázunk szombatonként, beszélgetünk, mesélek nekik Magyarországról. A gyerekek Kriszti néninek szólítanak, és imádják, amikor palacsintát vagy lángost sütök nekik. A munkáltatóim rendkívül korrektek: pontosan fizetnek, tiszteletben tartják a pihenőidőmet, és ha bármi gondom van, azonnal segítenek.

– Milyen lakhatási körülmények között élsz?

Saját szobám van a ház tetőterében, ami egy kis különálló apartmanként működik. Van benne minikonyhám, saját fürdőszobám, és egy kényelmes nappali rész tévével és kanapéval. Nagyon hangulatos, a tetőablakból látom az Alpokat! Teljesen privát tér, ahová nyugodtan visszavonulhatok, ha szeretnék. Ez fontos volt számomra, mert így megmarad a magánéletem is.

– Hogyan érzed magad Németországban? Milyen volt a beilleszkedés?

Az első hónapok kihívást jelentettek. A nyelv nehéz volt eleinte, bár alapszinten beszéltem már, de a mindennapi kommunikáció más. A család nagyon sokat segített ebben. Türelmesen beszéltek velem, kijavítottak, amikor kellett. Beiratkoztam egy helyi nyelvtanfolyamra is, amire a szabadnapjaimon járok. Ma már B2 szinten beszélek németül! A helyi közösségbe is kezdek beilleszkedni: van egy nemzetközi baráti köröm, akikkel túrázni vagy kávézni szoktunk. Münchenbe is gyakran utazom, kulturális programokra járok. Eleinte hiányzott a család és a barátok, de videóchaten rendszeresen beszélünk, és évente kétszer hazalátogatok.

– Melyek a legnagyobb előnyei és esetleg hátrányai ennek az életformának?

Az előnyök: biztos megélhetés, szép környezet, német nyelvtudás fejlesztése, új kultúra megismerése, és egy nagyon támogató család. Megtakarítani is tudok, mert a lakhatás és étkezés biztosított, szóval a fizetésem nagy részét félre tudom tenni. Plusz hatalmas szabadságérzetem van, hiszen önálló döntéseket hozhatok.

A hátrányok: néha azért nehéz a munkahelyemen élni, hiába van saját szobám. Ha stresszes vagyok, nem tudok csak úgy eljönni. És persze hiányzik a családom, főleg ünnepekkor. De ezek apróságok ahhoz képest, amit kapok cserébe.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Még legalább két évig szeretnék itt maradni ezzel a családdal, mert jól érzem magam. Közben szeretném letenni a C1-es nyelvvizsgát. Később talán váltanék idősgondozásra, mert az is érdekel, és Németországban erre nagy szükség van. De az is lehet, hogy hazamegyek egy teljesen új szakmával és tapasztalattal, és otthon kezdek el valamit. Egyelőre élvezem a jelent, és hálás vagyok ezért a lehetőségért.

– Mit üzennél azoknak, akik most fontolgatják a külföldi munkavállalás lehetőségét?

Ne féljetek! Tudom, hogy ijesztő kilépni a komfortzónából, de ha jól felkészültök, mint ahogy én is tettem a Home Helpers tanfolyamával, akkor sokkal magabiztosabban indulhattok neki. Válasszatok olyan családot, akit első beszélgetéskor már szimpatikusnak találtok. Legyetek nyitottak, rugalmasak, de közben álljatok ki magatokért. És tanuljátok a nyelvet, mert az minden ajtót kinyit! Ez volt életem egyik legjobb döntése, és mindenkinek csak ajánlani tudom, aki változást szeretne és szereti a kihívásokat.