Au pair, Házvezető interjúk 1/2

– Lilla, mesélj kicsit magadról! Hogyan kerültél kapcsolatba az au pair munkával?

25 éves vagyok, és mindig is szerettem a gyerekeket. Az egyetem elvégzése után egy ideig Magyarországon dolgoztam, de éreztem, hogy hiányzik valami az életemből. Szerettem volna tapasztalatot szerezni külföldön, fejleszteni a nyelvtudásomat és valami olyannal foglalkozni, ami igazán boldoggá tesz. Egy barátnőm mesélte, hogy ő milyen csodálatos élményeket szerzett au pairként, és akkor kezdtem el komolyabban gondolkozni ezen a lehetőségen. Rákerestem az interneten, és így találtam rá a Home Helpers-re. 

– Andrea, mi motivált arra, hogy babysitterként dolgozz külföldön?

Harminchárom éves vagyok, és bevallom, nem 18-20 évesen döntöttem a babysitterkedés mellett. Tavaly év elején váltak el a szüleim, én pedig rájöttem, hogy az én kapcsolatom sem működik. Elvégeztem a főiskolát, volt egy irodai munkám, de valahogy minden olyan szürkének tűnt. Egy reggel felébredtem és tudtam, hogy változtatnom kell. Újra akartam kezdeni, de nem akármilyen módon. Szerettem volna olyasmit csinálni, ami értelmet ad a mindennapjaimnak. Mindig szerettem a gyerekeket, és úgy gondoltam, miért ne próbálhatnám meg ezt?

– Eszter, mesélj kicsit magadról! Honnan jött az ötlet, hogy Írországban dolgozz?

52 éves vagyok, két felnőtt gyerekem van, akik már kirepültek. Évekig ápolónőként dolgoztam egy magyar kórházban, de az utóbbi években egyre inkább kiégtem. A több műszakos munka, a fizikai és lelki terhelés, az alulfizetettség... Kezdtem úgy érezni, hogy több figyelmet és törődést érdemlek én is, mint amit az otthoni egészségügyi rendszer nyújtani tud. Egy volt kolléganőm mesélte, hogy Írországban idősgondozóként dolgozik, és mennyivel emberibbek a körülmények. Elkezdtem utánanézni, és rájöttem, hogy ez pont az, amit keresek: személyre szabott gondoskodás, normális munkakörülmények, tisztességes fizetés.

– Gabi, mesélj magadról egy kicsit! Hogyan indult a történeted?

45 éves vagyok, fiatalos, energikus, és mostanra a gyerekeim már önálló életet élnek. Egyikük Berlinben dolgozik, a másik Budapesten tanít, így hirtelen üres lett a ház. Sok anyuka ilyenkor kicsit elbizonytalanodik: mi lesz most velem? Én is így éreztem, de hamar eldöntöttem, hogy nem szeretnék beletörődni a monoton hétköznapokba. Vágytam valami újra, valami másra. Egy olyan életre, ahol nem csak a megszokás visz előre, hanem van kihívás, lehetőség és élmény is.

Ha valaki egy évvel az interjú előtt azt mondja Zitának, hogy jövőre ilyenkor már egy mesébe illő helyen fog élni, és minden gondja megszűnik, ő maga sem hitte volna el…

Detti kimagaslóan jól teljesített a vizsgán és a szakmai gyakorlatát is dicsérettel végezte el. Ha valaki, ő tényleg szívvel-lélekkel au-pair! Már egy éve él Svájcban, ezért felkerestem, hogy meséljen nekünk kicsit a múltjáról és jelenéről!

Mezei Hanna élete legjobb döntését hozta meg, amikor úgy gondolta, hogy külföldön próbál szerencsét a diploma megszerzését követően. Sajnos hazánkban a válság miatt kevés lehetősége volt arra, hogy szakmájában helyezkedjen el, alacsony fizetésű egyéb munkakörökben pedig nem tudta elképzelni magát és életpálya kezdését.

Egy különleges történet Csilla és Péter közös életkezdése, hiszen együtt vállalkoztak a nagy kalandra. Igen fiatalon, mindössze 22 évesen házasodott össze a pár, akik úgy gondolták, hogy külföldön, méghozzá Angliában szeretnének jobb életet és biztosabb jövőt teremteni maguknak.