Ha idősgondozóként dolgozol, valószínűleg már megtapasztaltad azt az érzést, amikor este hazaérsz, és úgy érzed, hogy semmire sincs energiád. Sem fizikailag, sem érzelmileg. Ez teljesen normális, hiszen az idősgondozói munka egyike a legmegterhelőbb szakmáknak, mind testi, mind lelki szempontból. De mi van akkor, ha ez az érzés már nem csak alkalomszerű, hanem állandósul? Akkor érdemes komolyan venni a kiégés jeleit.
Nézzük meg együtt, hogyan ismerheted fel a kiégést és mit tehetsz ellene.
– Réka, mesélj magadról! Honnan jött az ötlet, hogy au pair legyél?
21 éves vagyok, most fejeztem be a második évemet az egyetemen, ahol angolt és norvégot tanulok. Mindig is tudtam, hogy szeretném a nyelveket gyakorlatban is használni, nem csak a tankönyvekből tanulni. Tavaly nyáron egy baráti társaságban volt egy lány, aki Dániában volt au pair, és annyira lelkesen mesélt róla, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Arra gondoltam, milyen tökéletes lenne Norvégiában gyakorolni a nyelvet, amit tanulok, miközben egy kis pénzt is keresek és tapasztalatot szerzek.
Mindannyiunknak ismerős a helyzet, amikor kint zuhog az eső, a gyerekek unatkoznak, és keressük az ötleteket, hogy mivel lehetne őket elfoglalni. A tévé vagy a tablet egyszerű megoldás lenne, de vannak ezeknél sokkal jobb elfoglaltságok is.
Összeszedtünk öt olyan játékötletet, amik garantáltan jó szórakozást kínálnak esős napokon, nem igényelnek különleges felszerelést, és ami a legfontosabb: a gyerekek imádni fogják őket. Ezeket az ötleteket számtalan babysitter és szülő tesztelte már, szóval tényleg beváltak.
– Kriszti, mesélj kicsit magadról! Hogy kerültél Németországba?
37 éves vagyok, korábban Budapesten dolgoztam egy multinacionális cégnél asszisztensként. Évekig jól ment minden, de egy idő után azt éreztem, hogy elfogyott belőlem a lelkesedés. A napi nyolcórás irodai munka, a forgalom, a stressz... Valami megváltozott bennem. Közben elkezdtem németet tanulni hobbi szinten, mert mindig is vonzott a német kultúra. Aztán egy barátnőm mesélt a Home Helpers tanfolyamairól, és hirtelen minden a helyére került. Rájöttem, hogy váltani szeretnék: olyasmit csinálni, ahol látom a munkám eredményét, ahol szorosabb emberi kapcsolatokat ápolhatok, és közben külföldön is kipróbálhatom magam.
Babysitterként talán az egyik legkényesebb kérdés, amivel szembesülsz: mennyit nézhet tévét, tabletet, telefont a gyerek, abban az időintervallumban, amíg a gondozásodra van bízva? A szülők elvárásai különbözőek, a gyerekek kérései pedig sokszor nyomasztóak lehetnek. "Csak még egy részt!", "De anyuék mindig megengedik!", "Unatkozom, játszhatok a tableten?"
Ebben a cikkben azt járjuk körbe, hogyan kezeld okosan és felelősségteljesen a képernyőidőt babysitterként, úgy, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, a szülők elégedettek legyenek, és te se őrülj bele.
– Lilla, mesélj kicsit magadról! Hogyan kerültél kapcsolatba az au pair munkával?
25 éves vagyok, és mindig is szerettem a gyerekeket. Az egyetem elvégzése után egy ideig Magyarországon dolgoztam, de éreztem, hogy hiányzik valami az életemből. Szerettem volna tapasztalatot szerezni külföldön, fejleszteni a nyelvtudásomat és valami olyannal foglalkozni, ami igazán boldoggá tesz. Egy barátnőm mesélte, hogy ő milyen csodálatos élményeket szerzett au pairként, és akkor kezdtem el komolyabban gondolkozni ezen a lehetőségen. Rákerestem az interneten, és így találtam rá a Home Helpers-re.
Ha jelenleg au pairként dolgozol valahol a világban, valószínűleg már elgondolkoztál azon, mi lesz utána. Milyen ajtókat nyit meg ez az év (vagy két év) a karrierem szempontjából? Vajon tényleg hasznos lesz a CV-mben, vagy csak egy szép emlék marad?
Jó hírünk van: az au pair tapasztalat sokkal többet ér, mint gondolnád. Nem csak azért, mert jól mutat az önéletrajzban, hanem azért, mert valódi készségeket fejlesztesz, kapcsolatokat építesz, és olyan élethelyzetek közepébe kerülsz, amik formálják a személyiségedet.
Nézzük meg, milyen karrierutakat választottak korábbi au pairek, és hogyan használták fel ezt a tapasztalatot!
– Andrea, mi motivált arra, hogy babysitterként dolgozz külföldön?
Harminchárom éves vagyok, és bevallom, nem 18-20 évesen döntöttem a babysitterkedés mellett. Tavaly év elején váltak el a szüleim, én pedig rájöttem, hogy az én kapcsolatom sem működik. Elvégeztem a főiskolát, volt egy irodai munkám, de valahogy minden olyan szürkének tűnt. Egy reggel felébredtem és tudtam, hogy változtatnom kell. Újra akartam kezdeni, de nem akármilyen módon. Szerettem volna olyasmit csinálni, ami értelmet ad a mindennapjaimnak. Mindig szerettem a gyerekeket, és úgy gondoltam, miért ne próbálhatnám meg ezt?